A fajtamentésen keresztül sok cuki csivava megfordul nálunk, mindegyikük másért egyedi, más-más szeretni való tulajdonsággal. Athos után, akit végül szüleim fogadtak örökbe, megfogadtam, hogy nem tartok meg egyetlen mentett csivavát sem. Nem azért, mert nem szeretném, hanem mert Bambival együtt három állatkánk van már, és sem a befogadott kutyáknak, sem a sajátjainknak nem lenne jó, ha sok társsal kellene osztozni a szeretetünkön.

Picur nagyon különleges csivava. Eredeti tulajdonosai ránk bízták, hogy keressünk neki új gazdát, mert Ők külföldre költöztek, és nem tudták magukkal vinni. Picur vízfejű. Sajnos, vagy szerencsére nem a klasszikus értelemben, hanem konkrétan víz van a fejében agy helyett. Az idegrendszere a kisagyig fejlődött ki rendesen, a nagyagyból mindössze egy parányi szürkeállományra jutott. Az MR vizsgálatot végző szakorvos szerint életképtelennek kellene lennie. Ehhez képest Picur él, mozog, működik, sőt tanul, immár több, mint két éve.

Picur MR felvételeinek részletei

További fejlődési rendellenesség, hogy a feje nagyobb az átlagnál, a koponyacsontja több helyen nem nőtt össze, ahol pedig van, az is nagyon vékony, törékeny. Ezen kívül térdkalács ficama is van, durva harapáshibája, és vagy a betegségéből, vagy a korábban elkényeztetett nevelésből adódóan, meglehetősen agresszíven reagál az újdonságokra, vagy azokra a dolgokra, amit nem akar. Mióta nálunk van, számos harapást begyűjtöttem tőle, kettőt az orromra is, na ez utóbbi nagyon fájdalmas. Az egyiket épp pár napja szenvedtem el, alvás közben. El lehet képzelni, mennyire rossz arra ébredni, hogy valaki megharapja az orrodat. Valószínűleg alvás közben megnyomhattam, amitől megijedt, és így reagált. A leckét megtanultam, nem alszunk el úgy többet, hogy a fejemnél van Picur.

Picur harapás

Picur sötét oldala...

... és az angyali :)

Picurnak azért szenteltem külön bejegyzést, mert úgy döntöttem, megtartom. Ha nagyon akarnám, találhatnék neki így is olyan gazdát, aki boldogan örökbe fogadná, hiszen teljesen olyan a viselkedése, mint egy klasszikus ölebnek. Amiért a megtartása mellett döntöttem: egyszerűen beleszerettem. Nagyon sok vidám percet szerez nekünk a mókás viselkedésével. Ahogy fel tud háborodni, ha rosszat tesz, és leküldjük az ágyról. Olyankor morog, vicsorog, és prüszköl mérgében. Vagy ahogy kedveskedni és bújni tud a maga esetlen módján, amikor simire, ölelésre vágyik. Úgy bújik hozzánk, mint egy kisgyerek. A feje is olyan, mint egy kölyök kutyáé. A nézése is. A kezdetektől fogva meg kell harcolnunk a szeretetéért, és nincs ez másképp most sem. Nap, mint nap, újra meg kell Őt hódítanunk. Egyszerűen extra cuki.

Picur a kisegér

Bújik 

Az már kiderült, hogy a diagnózis ellenére képes tanulni, sőt, magától belátni bizonyos dolgokat. Más kutyák társaságát is elkezdte már keresni, szagolgatja őket, próbál kapcsolatot kiépíteni, igaz, még nagyon kezdetleges módon, és persze nem túlozza el a dolgot. Picur fejlődése ugyan lassan halad, de biztos vagyok benne, hogy évek kitartó munkájával sikerül belőle is kihozni a legtöbbet, és kiegyensúlyozott, normális kutyust faragni belőle.

Szocializálás gyerekekhez

Az örökmozgó Picur egyik kedvenc időtöltése, a séta 

Picur szülinapi bulija

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.