Elég aktív nyaralásra vállalkoztunk Bambival és Rókával, a franciaországi Bretagne régiót jártuk körbe. Vízimádóként főként a tengerparti részeken haladtunk, de egy-egy érdekesebb városért beljebb is mentünk.

Odafele a Loire-völgyön keresztül mentünk. Itt is akadt bőven látnivaló..

A régió, meg úgy Franciaország alapból eléggé drága, a legolcsóbb szállás a kemping, ezek általában a tenger mellett vannak, és kutyával garantáltan lehet menni mindegyikbe. Az éttermek szintén nagyon drágák, az olcsóbb büfék (gyros, pizza) 4 óra körül nyitnak csak ki, ezért napközben a közértekben vásárolt élelmiszereket fogyasztottuk általában, amiből Bambiékat se hagyhattuk ki, mindig pottyant le nekik egy kis francia sajt vagy sonka darab. Amúgy az éttermek teraszára lehet menni kutyával, talán bentre is, az egyik étterem tulajdonosának a kutyája mindenesetre ki-be járkált a konyha és az asztalok között. :) Kutyával egyébként alig találkoztunk, inkább csak a turisták mellett láttunk egy-egy kisebb kutyust, ennek ellenére Bambiék nem keltetek feltűnést, kb. levegőnek nézték őket a helyiek. Nem mintha hiányzott volna az érdeklődés, csak furcsa volt.

Dolce Vita

És amiért erre a helyre esett a választásunk...

Azon kívül, hogy ez a terület Franciaország északi részén helyezkedik el, vagyis kellemesebb a klíma nyáron, mint a déli országrészekben/országokban, maga a táj gyönyörű és változatos, a települések pedig rengeteg látnivalóval szolgálnak, kezdve az őskori monolitokkal és a rengeteg régi épülettel, templommal.

Ősi monolitok

Egy kis lábfürdő

Különleges sziklák

Sok helyen a nagy kiterjedésű, homokos szabadstrandokon kutyával is lehet strandolni, és külön érdekesség itt az intenzív ár-apály jelenség. Bambiék persze ezt nem tudták értékelni, félelmetesnek tartották és összezavarta őket, mert ahol még pár perccel korábban szárazon jártak, ott hirtelen tenger lett. Néha egy-egy hullám el is érte Bambit, ha figyelmetlen volt. Olyankor persze megsértődött, hogy nem figyelmeztettük rá. Idővel már mindketten résen voltak, és biztos távolságot tartottak a tengertől.

Apálykor hatalmas homokos strandok képződtek

Nem mindig volt barátságos az idő, kárpótlásul viszont ez a táj zord időben is lenyűgöző

St Malo tengerpartja apálykor

Apálykor sok érdekeset lehetett látni a homokban: az élő tengeri növényeket, kagylókat, kisebb-nagyobb rákokat, és pár pórul járt vízi élőlényt, akiket a partra sodort az ár. Ezekről, illetve a további élményeinkről külön posztban számolok be. Mi Bretagne-be kocsival mentünk, és így is közlekedtünk az egyes területek között, miközben sok helyen megálltunk sétálni, vagy strandolni, de az igazán vállalkozó kedvű emberek az egész partot, vagy annak egy-egy szakaszát végig, sétálva teszik meg a kifejezetten erre a célra kiépített turistaúton. Igaz, ha valaki az egész tengerpartot így akarja körbejárni, az hónapokba telik.

Összegezve a tapasztalatokat, ide kutyával érdemes jönni szerintem, kényelmesen lehet velük bárhova menni, és számukra is érdekes, élvezetes nyaralást kínál Bretagne.

Bambi lábnyom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.