csivava 2011.11.01. 20:00

Megemlékezés

 Halottak napja alkalmából szeretnék itt is megemlékezni családunk első kedvencéről, életem egyik legszebb ajándékáról, Husiról.

 

Mielőtt Bambi hozzánk került volna, nem gondoltam, hogy valaha fogok úgy kutyát szeretni, mint Husit. Ő volt az első kutyánk. Egy kóbor kutya utolsó kölykeként látta meg a napvilágot, hozzánk kb. öt hetesen érkezett. A legcukibb kölyök volt, akit valaha láttam, fekete volt mindenhol, egyedül a két szeme körül volt egy-egy fehér karika. Később persze kinőtte, és a korai számával a szőre is egyre több helyen lett világosabb, majd őszes.

Már kiskorában allergiát állapítottak meg nála többek között atkára, bolhára, emberi hámszövetre, és azt jósolták, hogy kb. 8 éves koráig fog élni a betegségre szedett gyógyszerek miatt. Szerencsére ez nem így történt, két hónap híján, 15 évig boldogított minket. Közben persze sokat kellett orvoshoz járni a különböző mellékhatások miatt, de bivalyerős szervezete volt, nagyon nagy élni akarással, életszeretettel, és szinte végig megőrizte játékosságát is. Ehhez persze hozzájárult az a nagyfokú szeretet, és gondoskodás, amit igyekeztünk megadni neki.

A környéken ő volt az egyik legerősebb, és legtekintélyesebb kutya, otthon viszont bárhogy lehetett dögönyözni, és az ágyunkban aludt. Vele persze nem volt olyan könnyű, mint Bambival, néha meg kellett küzdeni a nagyobb fekvőfelületért. A módszere az volt, hogy a fal mellé feküdt, és egy határozott mozdulattal mind a négy lábát kinyújtotta, arrébb lökve engem. Végül a lábamnál kapott helyet. :) Nagyon okos kutya volt, az ajtó kinyitását pl. egyszer kellett megmutatnom neki, és máris rohant kinyitni a bejárati ajtót. Onnantól kezdve gyakran ő nyitotta az ajtókat magának.

Sajnos az utolsó évben jócskán romlott az állapota, különösen az utolsó egy-két hónapban, és mikor már a tüdeje is kezdte feladni a szolgálatot, végül az elaltatása mellett döntöttünk. Tudtuk, hogy így is csak pár napja van hátra, nem akartuk, hogy tovább szenvedjen. Az utolsó útjára apukámmal kísértük el, és végig simogattuk, míg végleg elszenderült. Abban az évben ment el, mikor Bambi született. Azóta egy neki készített urnában vannak a hamvai, a szüleim lakásában. Sokszor gondolok arra, hogy milyen jól kijönnének egymással Bambival, ha még most is köztünk lenne. Biztos vagyok benne, hogy imádnák egymást. Husi szerette a kistestű kutyákat, Bambinak meg nagyon tetszene, ha egy olyan macsó férfi védelmezné, mint amilyen Husi volt. Nyugodj békében kicsi Husi. 1991-2006

A bejegyzés trackback címe:

https://csivava.blog.hu/api/trackback/id/tr283410469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.