Rossi tavaly nyáron született egy szaporítótól mentett kutyus második kölykeként. Az anyja utolsó hetes vemhesen került hozzánk, az élet mély tisztelete miatt eszünkbe se jutott, hogy az anya ivartalanításával megöljük a kicsiket.

Rossi és Happy 

Rossin már a megszületésekor látszódott, hogy valami nincs rendben vele, kisebb, gyengébb és esetlenebb volt bátyjánál, a feje formája pedig furcsa, erős volt a gyanú, hogy vízfejűség fog kialakulni nála.

Balra Rossi, jobbra Noel

Az anyakutyát a kölykökkel apukám vette magához, ő nyugdíjasként egész nap otthon tudott lenni velük, és folyamatos gondozást biztosított a speciális igényű Rossinak. A kicsi feje nagyon gyorsan kezdett el egyre hatalmasabbra nőni a felhalmozódott víz nyomása miatt, szopni eleinte nem tudott, folyton remegett, eldőlt a lábai fejletlensége miatt, a szemei begyulladtak, csipásodtak és alig nyíltak ki.

Pár hét elteltével már lényeges méretkülönbség alakult ki Rossi és Noel között

Bár több orvos is látta –köztük specialista is- nem tudtak mit kezdeni a vízfejűséggel. Mivel egy vízfejű csöppség –Picurka- már van a családban, ezért némi tapasztalattal és ismerettel rendelkezünk erről a betegségről, és megpróbáltuk, amire azt mondták, lehetetlen: egészséges kiskutyát felnevelni Rossiból.

Apukám 2-3 óránként adta neki a kecsketejet, majd később prémium minőségű tejpótlót, miközben a szemeit az orvosunk által felírt szemcseppekkel kezelte. Rossit lényegében tömni kellett, mert magától nem tudott enni. Erre a célra egy 2ml-es fecskendőt használtunk, ebből adagolta apukám apránként, nagyon lassan -hogy félre ne nyeljen- a tejet, majd a tejpótlót.

Hetek múlva már látható eredménye lett a gondoskodásnak, Rossi végre növekedésnek indult, a lábai megerősödtek, megtanult rendesen szopni, és a szemei is szépen kinyíltak. Elvittük egy UH vizsgálatra, ahol a fejecskéje mellett a szívét is megnézettük. Mivel a koponyacsontok ilyenkor még nagyon vékonyak, és nincsenek összenőve, az UH is remekül ki tudja mutatni, mi van a koponya belsejében. A koponya UH-ra azért volt szükség, hogy össze tudjuk majd vetni egy később UH vizsgálattal, amiből látszódna, romlik-e vagy javulásnak indul a betegség.

 Újabb hetek teltek el, Rossi szépen nőtt tovább, a korábban lefele álló szemei normális helyzetűek, és egészségesek lettek, a remegés teljesen elmúlt, és ami a legjobb, a koponyájában megállt a nagymértékű növekedés, végül a testméretéhez megfelelő koponyája lett. Egy újabb koponya UH után kaptuk a jó hírt, amire már számítottunk, Rossi fejében a víz mennyisége,és ennek következtében a nyomás jócskán lecsökkent, szinte gyógyultnak tekinthetjük.

 Érthető módon a kis Rossi és a szüleim között szoros kapocs alakult ki, a korábban szintén apukám által hosszú ideig ápolt, majd örökbe fogadott Athoskával is egymásra találtak, így a szüleim végül Rossi megtartása mellett döntöttek. Rossi azóta is kitűnő egészségnek örvend, a korának megfelelő a fejlettsége, és meg sem lehet mondani róla, hogy vízfejű volt. 

 Még pár cuki kép Rossiról 

Még több kép és infó az alábbi linkeknél:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.525337270891213.1073741925.411556545602620&type=3

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.503958819695725.1073741910.411556545602620&type=3

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.