Kilenc évvel ezelőtt, amikor ezt a blogot elkezdtem írni, azt hittem, hogy Bambival még nagyon sok boldog év vár ránk. Sajnos nem így történt. Bambit három hónappal ezelőtt, és pontosan fél évvel Picurka elvesztése után, hirtelen ragadta el egy alattomos betegség.  Mindössze 11 éves volt. Ez csivavához képest kevésnek számít.  Mindig eszembe jut, mivel áltattam magam. Mindig azt mondogattam, hogy oh, még messze van a búcsú, ez valami nagyon távoli dolog. A csivavák 15-20 évig élnek, még van legalább öt, szerencsés esetben akár újabb tíz évünk is. Aztán jött az óriási pofon.

936813_4302654664602_1239925904_n.jpg

Még Picur halálát is épp, hogy sikerült valamelyest feldolgoznom. Ő a súlyos születési rendellenességével végül 7 évig élt. Utolsó éveiben egyre betegebben, egyre több ápolást igényelve. Bambi viszont évekig nem mutatott semmilyen tünetet. A félévente esedékes megelőző teljes kivizsgáláson a vérképéből legutóbb annyi látszódott, hogy gyulladás van a szervezetében.  Az uh negatív lett, a vizelet vizsgálat negatív, bűzmirigy rendben. A fogai rossz állapotban voltak, és a bőre is kezdett csúnya lenni, ezért ebben az irányba szerettük volna folytatni. Még a műtét előtt Bambi pocija megint rosszalkodott. Hányni kezdett. Kapott rá gyógyszert. Másnap este már műtőben volt, mert bár a röntgenkép sem utalt komolyabb problémára, az orvosának nem tetszett az aznapi uh képe, és az újabb hányás. A biztonság kedvéért felnyitotta. Sajnos beigazolódott, amit sejtett, sőt, ennél több is. Bambinak bélcsavarodása lett, és elhalt egy részen a vékonybele. A műtét sikeres volt, Bambi meglepően jól volt a műtét után, evett is. Bizakodóak voltunk. De a bélcsavarodás mellett hashártya gyulladása is volt, ami sokkal nagyobb veszélyt jelentett.  Az orvosa mindent megtett érte, de a szervezete ezzel már nem tudott megküzdeni, és szép lassan elaludt. Az egész problémát az ivartalanítása válthatta ki. A belének egy része a műtéti csonkkal nőtt össze, egy másik része a hashártyával.  Az orvosa szerint ez nem azt jelenti, hogy az akkori műtétet végző orvos hibázott. Van, aki egyszerűen hajlamos erre. Endometriózis.

Hiába csináltattam rendszeres kontroll kivizsgálást nála, éppen a hasonló rejtett betegségek megelőzésére. Minimális esély volt arra, hogy időben észrevegyük a bajt. Az egész csak egy-két heten múlott. Ha ennyivel később csináljuk a vértesztet, magasabb értéket mutatott volna a gyulladás, és amíg nem találjuk meg az okát, kapott volna rá gyulladáscsillapítót. Talán ezzel megmenekülhetett volna. Persze ezek már megint csak a „mi lett volna, ha…” kérdések, mint Mollynál. A helyzeten nem változtat. Elvesztettem Bambit. Nagyon hiányzik, és még mindig nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni. Még mindig olyan hihetetlen. Jelenleg azt érzem, hogy nem akarok többé csivavát. A csivava kerti parti szervezését is átadtam. Az egyetlen, amit még szeretnék folytatni egy ideig, az ez a blog. Hogy emléket állítsak nekik, és hogy az eddigi tapasztalataimat megosszam. Azokat, amiket itt nem tudtam eddig leírni, mert nem volt rá időm.

Bubácska, 2006.12.20 - 2018.02.24. 

10446231_10201586351740654_4330919284608452559_o.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://csivava.blog.hu/api/trackback/id/tr413995074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása