Valaki elvesztésére nem lehet igazán felkészülni. Fáj, és nehéz elfogadni, de ha tudod, hogy hosszú szép élet van mögötte és van időd elbúcsúzni tőle, az megnyugvást ad. De mi van akkor, ha egy fiatal, életvidám kutyus az egyik nap még ott rohangászik körülötted, a másik nap már roncsként fekszik az öledben? Hogy lehet feldolgozni, elfogadni, amikor valaki, akiben megbíztál, tönkreteszi ezt a kis életet?

Molly egy igazi kis ördögfióka volt. Mindent szétszedett, rombolt, kukázott, kergette a macskát, közben angyali szemekkel nézett rád, kedveskedett puszilt, odabújt, esdekelt minden simiért. Életvidám, fiatal, egészséges és csodaszép kutyus, egyetlen problémával: mindkét hátsó lábán erős fokozatú patella ficam volt. Az egyik lába már szépen helyre lett hozva, a másik lába következett. A műtétből Molly nehezen tért magához, és légzési nehézségei támadtak. Azt mondták, Molly félrenyelt az altatás közben, ez okozza a nehéz légzést. Kapott hörgőtágítót, infúziót, és hazaengedték azzal, hogy most már csak ki kell várni, míg a folyadék felszívódik. Molly tüdőgyulladást kapott, a fertőzés nagyon gyorsan átterjedt a többi szervére. Három nap szenvedés után, a barátom karjaiban halt meg, aki végig mellette volt, nem aludt, csak őrizte Mollyt.

A tények:
1. Ahogy kiderült, 34 fokra hűlt le a műtét közben Molly szervezete. 
2. Mollyt a műtétet követő másnap nyitásra (reggel  8 óra) visszavittük a rendelőbe, de csak kora délután láttak hozzá a kivizsgálásának.
3. Többszöri faggatózásomra is csak azt a választ kaptam, hogy félrenyelt Molly, és csak meg kell várni, míg a folyadék felszívódik, meg fog gyógyulni. Tüdőgyulladást nem említett az orvos.
4. Másnap reggel befulladt Molly, később a rendelőben rohamot kapott. Azonnal odavittem az orvoshoz, aki adott neki görcsoldót, majd kiküldött tovább várakozni minket. Miután sorra kerültünk, a kontrollnál a végbélben alvadt vért találtak. Ekkor már többféle gyógyszert kapott. 
5. Másnap reggel Molly elment. Este a barátomat hívta az orvos, és megkérdezte, mi újság Mollyval. Meggyógyult, hogy nem mentünk vissza vele? ... 

Tanulság sajnos nincs, és felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha... mert nincs más lehetőség, csak a tiszta tény, hogy már nem tudsz változtatni, hogy már elment. De a gondolatokat nehéz megállítani, mindig ott van előtted a kis teste, ahogy futkározik, ahogy a karodban fickándozik, ütögeti a kis lábacskáival az arcodat a simiért, és közben jár az agyad, ha csak egy kicsit máshogy történnek a dolgok… mi lett volna ha… 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.