Kilenc évvel ezelőtt, amikor ezt a blogot elkezdtem írni, azt hittem, hogy Bambival még nagyon sok boldog év vár ránk. Sajnos nem így történt. Bambit három hónappal ezelőtt, és pontosan fél évvel Picurka elvesztése után, hirtelen ragadta el egy alattomos betegség.  Mindössze 11 éves volt. Ez csivavához képest kevésnek számít.  Mindig eszembe jut, mivel áltattam magam. Mindig azt mondogattam, hogy oh, még messze van a búcsú, ez valami nagyon távoli dolog. A csivavák 15-20 évig élnek, még van legalább öt, szerencsés esetben akár újabb tíz évünk is. Aztán jött az óriási pofon.

Még Picur halálát is épp, hogy sikerült valamelyest feldolgoznom. Ő a súlyos születési rendellenességével végül 7 évig élt. Utolsó éveiben egyre betegebben, egyre több ápolást igényelve. Bambi viszont évekig nem mutatott semmilyen tünetet. A félévente esedékes megelőző teljes kivizsgáláson a vérképéből legutóbb annyi látszódott, hogy gyulladás van a szervezetében.  Az uh negatív lett, a vizelet vizsgálat negatív, bűzmirigy rendben. A fogai rossz állapotban voltak, és a bőre is kezdett csúnya lenni, ezért ebben az irányba szerettük volna folytatni. Még a műtét előtt Bambi pocija megint rosszalkodott. Hányni kezdett. Kapott rá gyógyszert. Másnap este már műtőben volt, mert bár a röntgenkép sem utalt komolyabb problémára, az orvosának nem tetszett az aznapi uh képe, és az újabb hányás. A biztonság kedvéért felnyitotta. Sajnos beigazolódott, amit sejtett, sőt, ennél több is. Bambinak bélcsavarodása lett, és elhalt egy részen a vékonybele. A műtét sikeres volt, Bambi meglepően jól volt a műtét után, evett is. Bizakodóak voltunk. De a bélcsavarodás mellett hashártya gyulladása is volt, ami sokkal nagyobb veszélyt jelentett.  Az orvosa mindent megtett érte, de a szervezete ezzel már nem tudott megküzdeni, és szép lassan elaludt. Az egész problémát az ivartalanítása válthatta ki. A belének egy része a műtéti csonkkal nőtt össze, egy másik része a hashártyával.  Az orvosa szerint ez nem azt jelenti, hogy az akkori műtétet végző orvos hibázott. Van, aki egyszerűen hajlamos erre. Endometriózis.

Hiába csináltattam rendszeres kontroll kivizsgálást nála, éppen a hasonló rejtett betegségek megelőzésére. Minimális esély volt arra, hogy időben észrevegyük a bajt. Az egész csak egy-két heten múlott. Ha ennyivel később csináljuk a vértesztet, magasabb értéket mutatott volna a gyulladás, és amíg nem találjuk meg az okát, kapott volna rá gyulladáscsillapítót. Talán ezzel megmenekülhetett volna. Persze ezek már megint csak a „mi lett volna, ha…” kérdések, mint Mollynál. A helyzeten nem változtat. Elvesztettem Bambit. Nagyon hiányzik, és még mindig nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni. Még mindig olyan hihetetlen. Jelenleg azt érzem, hogy nem akarok többé csivavát. A csivava kerti parti szervezését is átadtam. Az egyetlen, amit még szeretnék folytatni egy ideig, az ez a blog. Hogy emléket állítsak nekik, és hogy az eddigi tapasztalataimat megosszam. Azokat, amiket itt nem tudtam eddig leírni, mert nem volt rá időm.

Bubácska, 2006.12.20 - 2018.02.24. 

Mennyire veszélyes, ha varangyos békával érintkezik kedvencünk? Milyen tünetei vannak, ha a béka méreg anyaga került a száj nyálkahártyájára vagy szemébe? Mit tudunk/kell tenni ebben az esetben? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ, miután Bambi a kertben egy varangyos békát vett a szájába. Szerencsére csak egy pillanatra fogta meg, aztán köpte is ki, de azt nem lehetett látni, hogy mennyire kapta be. Legtöbbször csak a fogaival éppen ér hozzá az ismeretlen állatokhoz, és abban bíztunk, hogy most is így tett. Mivel egyelőre semmilyen eltérő viselkedést, vagy fizikai állapotot nem tapasztaltunk, ezért első körben a neten néztünk körül.

Amennyiben varangyos béka váladéka kerül a szembe vagy a szájba, a tünetek rögtön jelentkeznek. Ez azért lényeges infó, mert így azonnal, és biztosan tudhatjuk, hogy bejutott-e méreganyag, vagy sem a szervezetébe. A szembe került méreganyag szemirritációt okoz, ekkor a szem bevörösödik, könnyezik, és a kutya vadul tisztogatni próbálja. Súlyos esetben vakulást okozhat.

A száj nyálkahártyájára került anyag hatására a kutya erősen nyáladzik. a nyelv és az íny bepirosodik és megduzzad. Később sárgás hányás, izgatottság, idegrendszeri tünetek, heves szívverés, szívritmus zavarok jelentkezhetnek attól függően, hogy mennyi méreganyag szívódott fel a nyálkahártyán keresztül. Ha időben észrevettük a bajt, nincs ok pánikra, a legtöbb esetben otthon is lehet orvosolni a problémát.

Ha a békával való találkozás után a fenti tünetek bármelyikét tapasztaljuk, az érintett felületet/felületeket azonnal alaposan ki kell mosni tiszta vízzel kb.5-10 percen keresztül. Ha a száj nyálkahártyájával érintkezett a méreganyag, ahonnan gyorsan fel tud szívódni, a tej (lehetőleg melegen) segít semlegesíteni a mérget. Ezután ajánlott egy orvossal is megnézetni, a biztonság kedvéért. 

Bambinál semmilyen tünet nem jelentkezett, ennek ellenére kimostuk a száját alaposan, és kapott tejet is. A sok tejtől ugyan lett egy kis hányingere, de hamar elmúlt. Orvosra ezúttal nem volt szükség.

Bambi alapból fél a gyerekektől a korábbi rossz élmények miatt. A visításuk, hirtelen mozdulataik megijesztik, emiatt mindig kontrollálni kell őt a gyerekek társaságában, nehogy odakapjon. Ennek ellenére mindig úgy éreztem, ha egyszer gyerekünk lesz, hozzá normálisan fog viszonyulni.

Idén megérkezett az új családtag , és eddig szerencsére jól reagáltak rá a kutyák. Az első hetekben csak távolról ismerkedhettek legkisebb gazdijukkal, aztán szép fokozatosan mutattuk be közelebbről is nekik. Nem állítom, hogy kitörő lelkesedéssel fogadták, de láthatóan megértették és elfogadták a helyzetet. Bambi most gyakrabban fekszik mellém, és Picur is érdeklődve szaglássza. A sírásától sem ijednek meg, legfeljebb picit kellemetlennek érzik, de emiatt nem mennek arrébb tőle.

Az egyetlen valóban nehéz időszak a szülés utáni négy nap volt, amíg bent kellet lennünk a kicsivel a kórházban. Azokon a napokon engem egyáltalán nem, a páromat pedig csak nagyon ritkán látták, és ez láthatóan megviselte őket. Különösen Picurkát, neki még az étvágya is elment.  Mióta hazajöttünk, és egyre több időm jut nekem is a kicsi mellett rájuk, rendeződött a helyzet. Rikinél látok csak némi változást, nekem úgy tűnik, mintha kicsit háttérbe vonult volna. Persze meg tudom érteni, anno pont azért adták le nekünk, mert gyermeke született a korábbi gazdájának, és az egyre problémásabb viselkedésű kutyára már nem jutott elegendő idő. Biztos vagyok benne, hogy idővel megnyugszik, és ha már nagyobb lesz a baba, játszani is tudnak majd egymással.

Bambit és Rikit ikreknek szoktuk nevezni, mert nagyon hasonlítanak egymásra, a legtöbbször pont ugyanazon a helyen, ugyan abban a pózban és stílusban, ugyan azt csinálják. Mostanában pedig  egyre jobb viszonyba kerülnek egymással. Rájöttek, hogy a rangsorban nem tudnak egymáson felülkerekedni, így egyelőre megbékéltek a döntetlen eredménnyel. Azóta már puszilgatják, tisztogatják egymást, és néha próbálnak játszani is egymással, ami azért nagy szó, mert Rikire egyik sem volt korábban jellemző, csak az emberek felé volt kedves és társaságkereső. :)

Mostanában kevés napsütést élvezhetünk, de ha szép az idő, igyekszünk kihasználni. Ilyenkor a Dunakanyar még gyönyörűbb látványt nyújt, illetve az alacsony vízállás miatt több kis sziget teszi hangulatosabbá a tájat, ráadásul ezen a szakaszon viszonylag tiszta a Duna, az alacsonyabb részeknél lelátni a víz aljáig, ezért érdemes ide kilátogatni ősszel is. 

Bambi szeret sétálni, de néha azért élvezi, ha kézben viszik. Hiszen milyen jó is apa nyakában, magasról élvezni a kilátást, miközben süt ránk a nap. :)

Mindig is kíváncsi voltam Velencére. Mivel épp a közelben nyaraltunk Bambival és Rikivel, ezért kaptunk az alkalmon, és ellátogattunk a híres városba velük.

Velence, háttérben a Sóhajok hídja

Elég hamar kiderült, hogy Velence nem kutyáknak való hely, de legalábbis érdemes előre készülni rá, ha kedvencünkkel szeretnénk mégis menni. Egyrészt a legtöbb helyen nagy a tömeg még utószezonban is, emiatt sokszor csak kézben biztonságos vinni a kiskutyákat, másrészt mi nem találtunk sehol zöld területet, ahol szükség esetén a kutyák el tudnák végezni a dolgukat. Márpedig Bambiék elég sokat ittak a meleg miatt, jól jött volna legalább egy kis zöld rész. Sajnos erre az eshetőségre nem is gondoltam, mert ha igen, biztos hozok magammal kutyapelenkát nekik. A városban vagy gyalog, vagy kisebb-nagyobb hajóval lehet közlekedni. Hajókban elég nagy a választék, kinek, hogy tetszik, illetve mit engedhet meg magának. Azt nem tudom, hogy kutyákat felengednek-e minden hajóra (a legtöbbre biztosan), mert mi a sétát választottuk velük. Pár nappal korábban a Bledi-tónál amúgy is kiéltük a csónakázási vágyunkat, ráadásul Velencében még a vízen és egyes vízi járműveken is nagy volt a tömeg. A helyi járatokon pl. olyan nagy, hogy a legtöbbször meg se próbáltunk felszállni, pedig napi jegyet váltottunk rájuk. Végül úgy döntöttük, hogy inkább meglátogatunk két kisebb lagúna várost, Muranot és Buranot. Ezeken a szigeteken már kellemesebbnek éreztük a sétát, kevésbé zsúfolt, tarkább városok, és itt-ott volt füves rész is, kisebb parkokkal.

Burano

Leginkább aktív utazásokra szoktunk elmenni a kutyákkal, most viszont pihenősre vettük a nyaralást egy olyan olaszországi nyaralóvárosban, ami tökéletesen megfelelt erre a célra. Az utószezon utolsó hetében mentünk Caorleba, így a tengerparton sem okozott gondot a kutyák jelenléte, nyugodtan strandolhattunk velük együtt, ami lényeges szempont volt, tekintve, hogy pont ezt szerettük volna.

A parton alig voltak napközben, nyugodtan strandolhattuk

Ebben az időszakban már nem volt tömeg, de azért elég élet volt a városban, és az idő is pont megfelelő volt, se túl meleg, se nem hideg. A strandolásban eleinte megzavartak az árusok, de mi következetesen elhajtottuk őket, így később sem ők, sem a társaik nem zavartak meg minket. A parti sétáknál ügyleni kellett Bambiékra, mert egy-egy kisebb medúzát is partra sodort a víz. Erre, illetve egyéb rájuk veszélyes vízi élőlényekre más helyeken is érdemes amúgy figyelni a tengerparton. Étterembe nem nagyon jártunk, ezért arról nincs tapasztalatom, hogy beengedték volna a kutyákat is velünk, de mivel mindenhol volt terasz, és Olaszország kutyabarát hely, így gyanítom, hogy nem lett volna gond.

Caorle belvárosa, kép forrása: olasznyaralas.com 

Mivel főleg henyélni mentünk, ezért nem sok minden történt, amiről be tudnék számolni, a Velencei kiruccanásunkról egy külön posztban írtok, a Padovai városnézésünk pedig kutya szempontjából semleges, ott egyedül az ebédidőt élvezték Bambiék, a kulturális városnézés közben csak jöttek mellettünk fegyelmezetten, vagy vártak egyikünkkel kint az árnyékban, míg a másikunk belesett egy-egy templomba, vagy érdekesebb épületbe. Kutyahordozót nem vittünk a kutyáknak, de templomba amúgy se mentünk volna be velük még táskával sem, és szerintem a szemfüles őrök se engedték volna, még a megfelelő ruhaviseletre is figyeltek… Mindent összevetve kényelmes nyaralásban volt részünk, kutyával ebben az időszakban éri meg szerintem elmenni hasonló helyekre, főként a közös strandolás és az elviselhető meleg miatt.

Ma délelőtt a Bledi-tónál kezdtünk egy kellemes sétával. A hely egyik nevezetessége a hegy tetején található vár, illetve a tó közepén fekvő mini sziget templommal, ahova ki is lehet kötni.

A Bledi-tó, háttérben a várral. Aprócska kutyáknak is remek sétálóhely.

Melegben remek hűsítő és szomjoltó a tó víze, a part menti fűből pedig csemegézni lehet

A vizi kalandhoz a környék legmenőbb csónakját választottuk, aminek az orra egy hattyút formázott. Ebből a típusból mindössze hármat lehetett bérelni, ennek ellenére az ára ugyan annyi, mint az egyszerűbb csónakok díja, 10 Euro. Érdemes tehát várni egy kicsit, míg felszabadul egy csónak. 

Bambi tudományos érdeklődéssel nézte, mit csinál apa.

Mini sziget a tó közepén templommal. Ide ki is lehet kötni, és bemenni.

Bambi nem izgulta túl a csónakázást... :) 

A délelőtti program csak bemelegítés volt, a nagyobb túra még előttünk állt. Vízesésből sosem elég, így ezúttal is olyan terepre mentünk, aminek a végén egy vízesés található. Bár a sok lépcső miatt a táv egy részét Bambiék kézben tették meg, azért így is elég jó edzés volt nekik, és rendesen kifárasztotta őket a kirándulás. A nap végére már csak arra vágytak, hogy megkapják a vacsorát, és végre belevethessék magukat a puha ágyikóba. 

Savica vízesés 

A túra befejezéséül, megpihentünk a Bohinji tó hangulatos, part menti stégjén. Riki belemélyedt a táj szépségébe. 

A környékről bővebb infó: www.bled.hu

2015.09.12.

Ismét egy gyönyörű, hangulatos helyen jártunk, a szlovákiai Vintgar szurdokban. A túrára, illetve ezt a kiruccanást is magába foglaló nyaralásra Bambi és Riki tartott velünk. 

A zubogó, vízesésekkel tarkított Radovna folyó, és a felette ívelő fahidak miatt egy kutyának félelmetes kaland is lehet elsőre a hely, ezért erősen ajánlott pórázon vezetni őket, kivéve a biztonságos helyeket, ahol a jól nevelt kutyákat nyugodtan el lehet engedni. 

Bambiékon most nyakörv volt, mert ők már gyakorlott kirándulók, de alapvetően hámot javasolt ilyenkor használni, mert ha mégis ijedtében leugrana, vagy megcsúszna a kutya, akkor a hám biztonsággal megtartja, szemben a nyakörvvel, ami ilyen helyzetben megfojthatja őket. 

A kistestű kutyáknál ezen a helyen az emberekre is oda kell figyelni, mivel a táj szépségébe belefeledkezve, sokan nem veszik őket észre, és könnyen rájuk taposhatnak a keskeny faszerkezeteken. Mi szerencsére jó időpontban mentünk, utószezonban, így kevés volt a turista. Holnap újabb izgalmak várnak ránk Bambiékkal, ha szerencsénk lesz, csónakázni is tudunk majd velük.

A Vintgar szurdokról bővebb információ és jegy árak: www.bled.si

Maradt elegendő időnk, ezért Bretagne után Normandiát is útba ejtettük hazafele. Közben az északi partra is elért a melegfront, és ugyan továbbra is voltak enyhébb, felhősebb órák, alapvetően a kánikula lett a meghatározó ezen a területen is. Bambiék a tengerparti sétákat továbbra is élvezték, a városnézést viszont a meleg miatt már kevésbé, ezért nem is erőltettük tovább az ilyen programokat. Persze erre nem is volt szükség, bőven akadt a part mentén is látnivaló.

Normandia egyik nagy nevezetessége a Mont-Saint-Michel Apátság, ami egy árapály szigeten épült. A szigetre gyalog és ingyenes helyi busszal is el lehet jutni a kiépített utakon. Mi az esti órákban látogattuk meg az apátságot, már nagyon elfáradtunk addigra, ezért kivételesen a kényelmesebb megoldást választottuk. A buszra viszont kutyát nem lehet felvinni. Mi viszont csivavával voltunk, ami remekül elfér a póló alatt... ;) A szigetre bemehet kutya, csak magába az apátságba nem, de nem is akartunk bemenni. Inkább körbe jártuk a hangulatos kis utcákat, és közben Bambi sirályokkal barátkozott. 

Bambi, háttérben az apátsággal, apálykor.

Messziről bezzeg izgatta a sirály, de szemtől szemben hirtelen nem volt olyan nagy a szája... :)

Ha Normandia, akkor nem hagyhattuk ki a normandiai partraszállás helyszínét sem. Az emlékhelyre is bejöhetnek kutyák, de szigorúan csak pórázon, még a parton is. És itt tényleg komolyan veszik. Amikor a fényképezés miatt levettem Bambiról a pórázt, nem sokkal utána már jött is a parti felügyelő, hogy tegyem vissza rá. 

Bambi a normandiai partra szállás egyik részén

Utolsó normandiai megállónk a különleges szikláiról híres Étretat volt. Tettünk egy utolsó tengerparti sétát, pihentünk egyet a kikötőnél, aztán elindultunk hazafele azzal a gondolattal, hogy egyszer ide visszajövünk túrázni a fiunkkal is, remélhetőleg szintén Bambi társaságban.  

Legközelebb veled, ugyanitt <3

Bretagne-i utazásunk elején botlottunk bele a tengerparton egy pórul járt medúzába, amit a dagály a partra sodort. Már nem élt, de még friss volt a tetem. Természetesen egyik kutya se érintkezhetett vele, erre nagyon ügyeltünk. Bambit is csak egy fotó erejéig engedtem ilyen közel hozzá. Nagyon érdekes volt egyébként egészen közelről tanulmányozni egy ilyen nagyobbacska példányt.

Rókácska homokozott... :) A homok sok meglepetést tartogatott a kutyák számára, többek között apró rákocskák ugrándoztak ki belőle, ha kicsit beletúrtunk. Olyankor százával bukkantak elő, hirtelen minden teli lett velük, Bambiék pedig igyekeztek levadászni a nagyobb rákokat. A nagyobb alatt ebben az esetben a rizsszem méretet kell érteni.  Homokból több került szerintem a szájukba, de a lényeg, hogy élvezték a játékot, és jó ideig lefoglalta őket.

Locronan, a festői szépségű kisváros kifejezetten a turistákra van kiélezve. Maga a látványos rész eléggé picike, és különböző helyi termékeket árusító ajándékboltokkal, illetve éttermekkel van teli. Járművel ide nem lehet bemenni, csak gyalog. A kocsit, buszt a város széli fizetős parkolókban kell letenni. Ha útba esik, érdemes ide egy kis kitérőt tenni.

Az ár-apály jelenség Bretagne-ban nagyon látványos. Minden alkalmat kihasználtunk, hogy dagálykor a tengerparton sétáljunk Bambiékkal. Érdekes élmény volt, ahogy a tenger egyre kijjebb jött, mit ahogy az is, hogy apálykor a tenger egyes helyekről teljesen eltűnt. Bambiék pont ezt a részét szerették, olyankor a víz távol volt, az érdekes élővilágának egy kis része azonban előkerült, amit boldogan fedeztek fel Rókával.

Bretagne teli van őskori emlékművekkel. Minden turisztikai irodában ingyen lehet hozzájutni olyan térképekhez, amik a régióban fellelhető emlékműveket és egyéb turista látványosságokat mutatta. A főbb látványosságok a monolitokon kívül: középkori templomok és épületek, világító tornyok, tengerparti kilátók. Több helyet rövidebb-hosszabb sétával lehet megközelíteni, ami remek program a kutyáknak.

A képen látható rák már nem élt, ez már csak a páncél volt, ami maradt belőle. Hasonló páncéllal és persze élő példányokkal sok helyen lehet találkozni a part mentén. Ez volt a legnagyobb, amit találtunk, és Bambinak persze ezt is szemügyre kellett vennie. 

St Malo tengerpartjának egy része a város faláról. A képet csak érdekességképpen csináltam, lent egy olyan medence látható, melyet a tenger tölt meg friss vízzel minden dagálykor. Amikor elvonul a tenger, a medencében megmarad a víz, a nap pedig felmelegíti, és kész is a jó kis medence. Kutyával oda nem lehet bemenni, de nekik ott az egész tengerpart. 

Ha legközelebb ide látogatunk, biztos hozunk megint kutyát. Az egész út során bőven akadt élmény számukra is, beleszámítva a változatos élővilágű és persze ott voltak minden nap a hosszú tengerparti séták. 

Elég aktív nyaralásra vállalkoztunk Bambival és Rókával, a franciaországi Bretagne régiót jártuk körbe. Vízimádóként főként a tengerparti részeken haladtunk, de egy-egy érdekesebb városért beljebb is mentünk.

Odafele a Loire-völgyön keresztül mentünk. Itt is akadt bőven látnivaló..

A régió, meg úgy Franciaország alapból eléggé drága, a legolcsóbb szállás a kemping, ezek általában a tenger mellett vannak, és kutyával garantáltan lehet menni mindegyikbe. Az éttermek szintén nagyon drágák, az olcsóbb büfék (gyros, pizza) 4 óra körül nyitnak csak ki, ezért napközben a közértekben vásárolt élelmiszereket fogyasztottuk általában, amiből Bambiékat se hagyhattuk ki, mindig pottyant le nekik egy kis francia sajt vagy sonka darab. Amúgy az éttermek teraszára lehet menni kutyával, talán bentre is, az egyik étterem tulajdonosának a kutyája mindenesetre ki-be járkált a konyha és az asztalok között. :) Kutyával egyébként alig találkoztunk, inkább csak a turisták mellett láttunk egy-egy kisebb kutyust, ennek ellenére Bambiék nem keltetek feltűnést, kb. levegőnek nézték őket a helyiek. Nem mintha hiányzott volna az érdeklődés, csak furcsa volt.

Dolce Vita

És amiért erre a helyre esett a választásunk...

Azon kívül, hogy ez a terület Franciaország északi részén helyezkedik el, vagyis kellemesebb a klíma nyáron, mint a déli országrészekben/országokban, maga a táj gyönyörű és változatos, a települések pedig rengeteg látnivalóval szolgálnak, kezdve az őskori monolitokkal és a rengeteg régi épülettel, templommal.

Ősi monolitok

Egy kis lábfürdő

Különleges sziklák

Sok helyen a nagy kiterjedésű, homokos szabadstrandokon kutyával is lehet strandolni, és külön érdekesség itt az intenzív ár-apály jelenség. Bambiék persze ezt nem tudták értékelni, félelmetesnek tartották és összezavarta őket, mert ahol még pár perccel korábban szárazon jártak, ott hirtelen tenger lett. Néha egy-egy hullám el is érte Bambit, ha figyelmetlen volt. Olyankor persze megsértődött, hogy nem figyelmeztettük rá. Idővel már mindketten résen voltak, és biztos távolságot tartottak a tengertől.

Apálykor hatalmas homokos strandok képződtek

Nem mindig volt barátságos az idő, kárpótlásul viszont ez a táj zord időben is lenyűgöző

St Malo tengerpartja apálykor

Apálykor sok érdekeset lehetett látni a homokban: az élő tengeri növényeket, kagylókat, kisebb-nagyobb rákokat, és pár pórul járt vízi élőlényt, akiket a partra sodort az ár. Ezekről, illetve a további élményeinkről külön posztban számolok be. Mi Bretagne-be kocsival mentünk, és így is közlekedtünk az egyes területek között, miközben sok helyen megálltunk sétálni, vagy strandolni, de az igazán vállalkozó kedvű emberek az egész partot, vagy annak egy-egy szakaszát végig, sétálva teszik meg a kifejezetten erre a célra kiépített turistaúton. Igaz, ha valaki az egész tengerpartot így akarja körbejárni, az hónapokba telik.

Összegezve a tapasztalatokat, ide kutyával érdemes jönni szerintem, kényelmesen lehet velük bárhova menni, és számukra is érdekes, élvezetes nyaralást kínál Bretagne.

Bambi lábnyom

Majdnem egy éve költöztünk ki Prágába. Nagyon kellemes meglepetés volt számunkra, hogy milyen kutyabarát hely Csehország, nem jelent gondot bemenni az éttermekbe kutyákkal, vagy akár bevásárló központokba, közértbe, sőt, még az állatkertbe is beengedik őket. Ez utóbbit kihagytuk Bambival, teljesen felesleges ilyenre pazarolni az időt vele, mert tiltakozva mindig elfordul minden fura élőlénytől. A jelszava: ha én nem látom, akkor nincs is ott... :D Ezen kívül az emberek és a kutyák többsége barátságos, az ország pedig nagyon szép, rengeteg kirándulási lehetőséggel. De egyszer minden véget ér, és otthon most kényelmesebben tudunk élni, mint Prágában, ezért Csehországi "kiruccanásunk" hamarosan véget ér, költözünk vissza Magyarországra. Az utolsó két Csehországi hétre csak Bambi és Riki volt velünk, a többiek kivételesen Magyarországon maradtak, hogy ki tudjuk rendesen takarítani az albérletet az átadáshoz.  Bambi és Riki alaposan kiélvezte, hogy a figyelmünk most csak kettőjük között oszlik meg. Mielőtt haza indultunk, a hétvégén még elmentünk egy búcsú túrára Bambiékkal Spindleruv Mlyn-be.

A táj gyönyörű, békés, sok zugóval és vízeséssel

Alapvetően aszfaltozott út vezet végig a folyó mentén, de ahol lehetett, mi inkább közvetlenül a folyónál mentünk

Bambi korábban utálta a vizes helyeket, de elég sokat szoktunk kirándulni különböző vízpartokon, ezért mostanra már elmúlt a víziszonya

Piknik a folyóparton. Bambi és Riki épp egy pár almadarabon osztoznak.

Útközben van egy játszótér, kaptunk is az alkalmon...

...kicsit gyakorlatoztunk. 

A Plitvicei tavak után már meg se kottyan egy-egy víz feletti fahíd Bambinak. Riki még csak most ismerkedett az ilyen tereppel, de a nap végére egész jól megszokta.

Túra közben egy rövid kis feltöltődésre volt szüksége az ikreknek

A végére még egy vízesés

Hétvégén leugrottunk a Balaton mellé pihenni és kirándulni. Elsősorban nyugis, nagy zöld területen elhelyezkedő hotelt kerestünk, ahol póráz nélkül is lehet sétálni. Sikerült is találnunk egy kellemes szálláshelyet Tótvázsonyban. A kastélyszálló a városon kívül, mélyen az erdőben található és hatalmas zöld rét öleli körül. Szívesen fogadnak kutyás vendégeket is, a terület pedig tökéletesen alkalmas a hosszú túrákhoz. Az útra  az ikrekkel, Bambival és Rikivel mentünk, a többiek addig otthon maradtak felügyelet alatt. Sajnos sokszor nem tudjuk egyszerre az összes kutyát magunkkal vinni, de továbbra is igyekszünk mindenkinek a neki megfelelő programot szervezni.

A kastélyszálló mellett volt egy kis játszótér egy függő híddal, amit persze rögtön ki kellett próbálni

Az első nap a kastély területén kirándultunk, aztán másnap Balatonfüred felé vettük az irányt, hogy végigmenjünk a Tagore sétányon a kikötőig. Az idő kissé szeles és felhős volt, ennek ellenére nagyon élveztük a sétát.

A part teli volt érdekességekkel, a kacsák különösen izgatták Bambiék fantáziáját

Mivel ez egy rövid séta volt, ezért hazafele Velencénél is megálltunk. Addigra a nap is kisütött, aminek már csak azért is örültem, mert Bambinak sikerült békavadászat közben belepottyannia a tóba, és csurom vizes lett. A Balaton és a Velencei tó partja rengeteg izgalmas programot tartogat kutyáknak és gazdiknak egyaránt, nekünk azonban sietünk kellett haza a többiekhez, és a nagyszülőköz ünnepelni.

Tótvázsonyi kastélyszálló: http://www.cserikastely.hu/

A büszke vadász! Bambi mai zsákmánya: Ikeás patkány :D 

Március végén, április elején Tahitótfalu teli van ibolyával, az erdő, az út melletti zöld részek, és a kertek is. A látvány és az illat is rendkívül kellemessé teszi az itteni kirándulásokat. 

A Vizafogó lakótelepen sétáltunk Bambival, és miközben ő gyanútlanul szaglászott, egy varjú sunyin közeledve bele akart csípni a fenekébe. Szerencsére éber voltam, és rögtön elkergettem. A varjú nem ment messze, és távolról továbbra is Bambit leste. A testvéremtől hallottam később, hogy ez a varjú már több kutyát betámadott a környéken. Vicces egy madár.

Prágától kb. 30km-re, dél-nyugatra helyezkedik el a Lom Velká Amerika elnevezésű kellemes kirándulóhely. A kutyák közül Bambi, Tömpi és BoRóka tartott velünk, a többieket a lakópark környékére vittük rövidebb sétára az állapotuk miatt.

A három kis kalandor (balról jobbra: Bambi, BoRóka és Tömpi)

Bambi kapott egy kis virágdíszt az útra

A turistaút a tavak felett vezet, a vízpartot eléggé körülményes megközelíteni, kell egy kis ügyesség hozzá, hogy lejussunk oda, mi most a kutyákkal nem is mentünk le fürödni, inkább fentről szemléltük a gyönyörű látványt. Ennek főleg Bambi örült a legjobban, ha lemegyünk, akkor tuti fürdik ő is.

Így is szép, de élőben sokkal látványosabb

Fotózáshoz is ideális hely

Bubácska póz

Elhagyva a tavakat, egy erdőn keresztül Karlštejn várát céloztuk meg. Útközben természetesen itt is vannak vendéglátóhelyek, ahol a fáradt turisták erőt meríthetnek egy kancsó jó kis cseh sörből, melyet kérésre műanyag poharakba is csapolnak, ha esetleg szeretnénk séta közben is kortyolgatni belőle. A várhoz érve végül csak a külső részt, és az udvart néztük meg, a várba fel, illetve a zárt részekbe nem mentünk be, mert várni kellett volna a csoportos túravezetésre. Viszont újabb jó hír, hogy a kutyákkal is be lehetett menni a várnak bizonyos részeibe. Kiskutyáknál megint hasonló a helyzet, mint a legtöbb helyen Csehországban, táskában lényegében bárhova be lehet menni, tehát aki a vár belső, kutyák által nem látogatható részeit is meg szeretné nézni, annak csak egy zárható táskát kell vinnie magával, amibe beleteszi kedvencét a túravezetés idejére.

A vár udvara

Az udvarnál tovább nem mentünk, a többi rész fizetős, és csak csoportosan lehet bemenni

Pár napra megint hazajöttünk Tahiba. Régen jártunk a Szentendrei sziget csücskénél, ezért gondoltuk kinézünk oda a kutyákkal. Épp áradt a Duna, néhány helyen volt egy-két vízátfolyás, ami Bambinak és Picurnak jelentett némi kihívást, de azért sikerült megoldaniuk.

Kiáradt a Duna

Bambi és Riki kavicsokat mentenek ki az áradó Dunából 

Picurka megfontolt léptekkel haladt át az akadályokon

Egyik sétánk alkalmával összefutottunk egy aranyos staffival, aki meglepően jól szocializált volt (lám, lám nem is olyan félelmetes fajta), chip is volt benne, úgyhogy elindultuk megkeresni a gazdit. Az útra Bambi rózsaszín pórázát kapta kölcsön, örültem, hogy így is szépen jött velünk, amúgy simán egy rántással szét tudta volna tépni a vékonyka, női pórázt. A gazdi végül elég hamar meglett, ő is épp Lüszit kereste. Mert így hívták a kicsikét.

Kakukktojás 

Mostanában kétféle programot szervezünk a kutyákkal hétvégenként, egyik nap városnézés, másik nap hosszú túra egy szép víz melletti erdőben. A nagy meleg ellenére azonban úgy tűnik, a vízpartnak csak mi örülünk, a csivavák nem igazán, pontosabban Bambinak nincs problémája vele, ha tisztes távolban helyezkedik el a part. Ha már testi közelségbe kerül, akkor igyekszik minél gyorsabban menekülni a helyzetből. Persze hiába, ha el akarjuk kerülni a hőgutát, időnként meg kell mártózni a hűs vízben.

Ugye nekem nem kell bemennem a vízbe?

Nem úszta meg Bambi (sem)

Azért ebben a kánikulában nem is olyan rossz pancsolni egyet

A hétvégén meglátogattuk Csehország híres fürdővárosát, Karlovy Varyt is. A belvárosi rész valóban nagyon szép, sok régi, monarchiabeli épület maradt meg, és mindezt a látványt egy, az utcát kettészelő patak mentén élvezhettük. A kutyákkal alapból sok helyre be lehet menni (étterem, bolt, állatkert), néhány hely azonban kivétel szokott lenni, ezek általában főúri épületek kertjei, vagy az azokat övező terek. Mondjuk a kiskutyákkal lehet trükközni, ha táskában visszük őket, akkor senki nem szól értük.

 Nem kell félni Bambi, nem fürödni jöttünk ide :)

Táska nem volt nálam, így csak idáig jöhettünk

Bambival és Rikivel bejártuk a belvárost és a kastély környékét. Hallottam róla, hogy Prága nagyon gazdag kulturális örökséggel bír, ennek ellenére meglepett a rengeteg szép épület, és a sok rendezett park. A kis kiruccanásból végül több órás séta lett, amiben inkább csak én és anyukám fáradtunk el, Riki és Bambi nagyrészt kézben tette meg az utat, mert sok helyre csak táskában, vagy kézben lehetett bemenni kutyával, beleszámítva a különböző épületek kertjeit is. 

Riki (balra) és Bambi (jobbra) a kastély feletti parkban

Ide már csak kézben jöhetett be Bambi, de így is kellemes volt sziesztázni a padon

Még az emberek is eltörpülnek az épületek között, nemhogy Bambi

Bambiékkal soha nem tudunk feltűnés nélkül közlekedni, hiába a sok látnivaló, mindig kiszúrják őket, és népszerű turistalátványosságnak számítanak ők is. Ha megállunk fotózni, biztos akad egy-két turista, aki szintén megáll, és készít Bambiról fotót, de néha útközben is megállítanak minket egy-egy kép erejéig. Az meg külön tetszést kelt, hogy Bambi ilyenkor pózolva belenéz a kamerába. Az enyémbe bezzeg nem szokott, sokszor inkább látványosan elfordul, ha nem kap érte jutifalatot…  a kis számító. 

 Ahogy felültettem Bambit fotózáshoz, rögtön jöttek a paparazzik ;D (háttérben a Károly-híd)

A híres csillagászati óra (Orloj)

Szent Vitus székesegyház