Bambi alapból fél a gyerekektől a korábbi rossz élmények miatt. A visításuk, hirtelen mozdulataik megijesztik, emiatt mindig kontrollálni kell őt a gyerekek társaságában, nehogy odakapjon. Ennek ellenére mindig úgy éreztem, ha egyszer gyerekünk lesz, hozzá normálisan fog viszonyulni.

Idén megérkezett az új családtag , és eddig szerencsére jól reagáltak rá a kutyák. Az első hetekben csak távolról ismerkedhettek legkisebb gazdijukkal, aztán szép fokozatosan mutattuk be közelebbről is nekik. Nem állítom, hogy kitörő lelkesedéssel fogadták, de láthatóan megértették és elfogadták a helyzetet. Bambi most gyakrabban fekszik mellém, és Picur is érdeklődve szaglássza. A sírásától sem ijednek meg, legfeljebb picit kellemetlennek érzik, de emiatt nem mennek arrébb tőle.

Az egyetlen valóban nehéz időszak a szülés utáni négy nap volt, amíg bent kellet lennünk a kicsivel a kórházban. Azokon a napokon engem egyáltalán nem, a páromat pedig csak nagyon ritkán látták, és ez láthatóan megviselte őket. Különösen Picurkát, neki még az étvágya is elment.  Mióta hazajöttünk, és egyre több időm jut nekem is a kicsi mellett rájuk, rendeződött a helyzet. Rikinél látok csak némi változást, nekem úgy tűnik, mintha kicsit háttérbe vonult volna. Persze meg tudom érteni, anno pont azért adták le nekünk, mert gyermeke született a korábbi gazdájának, és az egyre problémásabb viselkedésű kutyára már nem jutott elegendő idő. Biztos vagyok benne, hogy idővel megnyugszik, és ha már nagyobb lesz a baba, játszani is tudnak majd egymással.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.