Bretagne-i utazásunk elején botlottunk bele a tengerparton egy pórul járt medúzába, amit a dagály a partra sodort. Már nem élt, de még friss volt a tetem. Természetesen egyik kutya se érintkezhetett vele, erre nagyon ügyeltünk. Bambit is csak egy fotó erejéig engedtem ilyen közel hozzá. Nagyon érdekes volt egyébként egészen közelről tanulmányozni egy ilyen nagyobbacska példányt.

Rókácska homokozott... :) A homok sok meglepetést tartogatott a kutyák számára, többek között apró rákocskák ugrándoztak ki belőle, ha kicsit beletúrtunk. Olyankor százával bukkantak elő, hirtelen minden teli lett velük, Bambiék pedig igyekeztek levadászni a nagyobb rákokat. A nagyobb alatt ebben az esetben a rizsszem méretet kell érteni.  Homokból több került szerintem a szájukba, de a lényeg, hogy élvezték a játékot, és jó ideig lefoglalta őket.

Locronan, a festői szépségű kisváros kifejezetten a turistákra van kiélezve. Maga a látványos rész eléggé picike, és különböző helyi termékeket árusító ajándékboltokkal, illetve éttermekkel van teli. Járművel ide nem lehet bemenni, csak gyalog. A kocsit, buszt a város széli fizetős parkolókban kell letenni. Ha útba esik, érdemes ide egy kis kitérőt tenni.

Az ár-apály jelenség Bretagne-ban nagyon látványos. Minden alkalmat kihasználtunk, hogy dagálykor a tengerparton sétáljunk Bambiékkal. Érdekes élmény volt, ahogy a tenger egyre kijjebb jött, mit ahogy az is, hogy apálykor a tenger egyes helyekről teljesen eltűnt. Bambiék pont ezt a részét szerették, olyankor a víz távol volt, az érdekes élővilágának egy kis része azonban előkerült, amit boldogan fedeztek fel Rókával.

Bretagne teli van őskori emlékművekkel. Minden turisztikai irodában ingyen lehet hozzájutni olyan térképekhez, amik a régióban fellelhető emlékműveket és egyéb turista látványosságokat mutatta. A főbb látványosságok a monolitokon kívül: középkori templomok és épületek, világító tornyok, tengerparti kilátók. Több helyet rövidebb-hosszabb sétával lehet megközelíteni, ami remek program a kutyáknak.

A képen látható rák már nem élt, ez már csak a páncél volt, ami maradt belőle. Hasonló páncéllal és persze élő példányokkal sok helyen lehet találkozni a part mentén. Ez volt a legnagyobb, amit találtunk, és Bambinak persze ezt is szemügyre kellett vennie. 

St Malo tengerpartjának egy része a város faláról. A képet csak érdekességképpen csináltam, lent egy olyan medence látható, melyet a tenger tölt meg friss vízzel minden dagálykor. Amikor elvonul a tenger, a medencében megmarad a víz, a nap pedig felmelegíti, és kész is a jó kis medence. Kutyával oda nem lehet bemenni, de nekik ott az egész tengerpart. 

Ha legközelebb ide látogatunk, biztos hozunk megint kutyát. Az egész út során bőven akadt élmény számukra is, beleszámítva a változatos élővilágű és persze ott voltak minden nap a hosszú tengerparti séták. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.