csivava találkozó és verseny - beszámoló

 

 Terveimmel ellentétben kicsit későn érkeztünk, és korán távoztunk, ezért a meghirdetett programok közül csak a csivava versenyen tudtunk részt venni. Az eseményre a szüleim is elkísértek, nekik köszönhetően nem kellett a fotózással bajlodnom.

 

 Megérkezésünkkor az első utam a csivava verseny szervezőihez vezetett. Kissé bonyodalmas és elhúzódó procedúra után végre a kezembe kaptam a rajtszámot, és elindulhattunk másokkal ismerkedni. Mivel Bambi mostanában rossz szokásokat vett fel, és agresszívabban szokott reagálni az idegenek közeledésére, ezért az elején tartottam ettől, de ahogy szabadjára engedtem, hamar szertefoszlott minden aggodalmam. Önmagához képest nagyon barátságosan viselkedett, egy másik csivava lánykát pedig egyenesen körülrajongott. Ilyet se láttam még tőle, néha már-már a homoszexualitás határát súrolta. Azért remélem még a fiukat szereti. :)

 A találkozóra magunkkal hoztuk a barátom kutyáját is, aki annak ellenére, hogy nem mutatott túlzott érdeklődést az esemény és a kutyák iránt, hamarosan két udvarlóval is büszkélkedhetett. 

 Tömpi (fekete paca a képen:) ) alig bírta lerázni udvarlóit

 

 Míg a kutyák egymással barátkoztak, lehetőségünk nyílt megismerkedni más csivavák gazdáival. Igazából azért is tartom hasznosak az ilyen összejöveteleket, mert amellett, hogy alkalmunk nyílik személyesen megismerkedni egymással, lehetőséget ad megosztani a tapasztalatainkat is.

 Bambi szeret ismerkedni

 A csivavák versenye előtt ügyességi próbával lehetett bemelegíteni. A feladat abból állt, hogy a kutyáknak a lehető legrövidebb idő alatt kellett az egyik embertől a másikhoz futni, és az ott lévő tálból a jutalom falatot megenni. A leggyorsabb nyer. Én úgy láttam, hogy a mezőnyben egy csivava indult, és Bambihoz hasonlóan imádhatja a pociját, mert ő lett az egyik befutó. Egy másik, nem túl lelkes versenyző azonban elkövette azt a hibát, hogy nem ette meg azonnal a jutalomfalatot, sőt, pár pillanatra el is fordult tőle. Bambinak se kellett több, sunyin azonnal odaszaladt, felkapta, és már rohant is tovább vele. Az öröme nem sokáig tartott, közbenjárásommal a falat végül visszakerült jogos tulajdonosához. Bambinak amúgy is túl nagy lett volna, bár ő ezzel biztos vitatkozna, ha tudna.

 

 A csivava versenyt izgatottan vártuk. Bíztam benne, hogy jó eredményt érünk el, de nem tápláltam hiú reményeket, főleg miután láttam, hogy cukiság tekintetében milyen erős a mezőny. 

 Felsorakoztunk

 

 Összesen négy próbát kellett kiállniuk a kutyusoknak, és meglepően jól szerepeltek ahhoz képest, hogy többen (közöttük én is) tartottak kis kedvencük barátságtalan viselkedése miatt. Az aggodalom nem volt alaptalan, az első két versenyszámnál éppen ezt pontozták. Első körben a kutyusokkal egyenként el kellett sétálni a többiek mellett, ezzel a fajtársaihoz való viszonyulását nézték. A következő próbatétel rizikósabb volt, egy idegen emberrel való érintkezést tesztelték. Érdekes módon, itt sem volt gond, minden kutyus viszonylag nyugodtan tűrte a simogatást. A harmadik sajnos nem a mi menetünk volt. Minden kutya elé odaraktak egy tükröt, és a reakcióját nézték. Bambinak erre mindig ugyan az, mivel nem igazán érti, amit lát, ebből következően fél is tőle, ezért egyszerűen elfordítja a fejét, és megpróbál tudomást se venni róla. Itt jegyezném meg, hogy ezt a taktikát alkalmazza akkor is, ha séta közben valami félelmetest lát, a „ha én nem látom, ő se lát” elvén. Míg Bambi közömbösséget mutatott, addig mások nagyon viccesen reagálták le a tükör próbát. Voltak, akik érdeklődve nézték saját tükörképüket, és nagyon érdekesnek találták, ellenben volt egy, a csivavák között is aprócska méretű kutyus, aki annyira megijedt a saját tükörképétől, hogy majdnem a gazdája nyakába ugrott. A picur végül nem került be a dobogósok közé, pedig szerintem megérdemelte volna. Végezetül két versenyszámot egybe vettek, a kutyusoknál itt az engedelmességet és a játékosságot nézték. Az engedelmesség abban merült ki, hogy odahívtuk magunkhoz a kutyánkat. Egyéb parancsot nem kellett végrehajtaniuk, amit nagyon sajnáltam. Amikor odaért a gazdikhoz a kutyus, következett az utolsó feladat: rá kellett venni őket a játékra. Ez a része nálunk megint csak problémás volt, mivel Bambi első sorban élő „plüssállatkákkal” szeret játszani, így ügyet sem vetett a játékra, próbálkozhattam bármivel. Akkor már tudtam, hogy ezen elvéreztünk, de alapvetően nem nyerni mentem oda, így nem bánkódtam.

 

 Bambi itt már rám se bagózott, nem érdekelte az eldobott játék J

 

Nem mondom, hogy a versenyt élvezte Bambi, de a sok csivava társaságát szemmel láthatóan igen, és végül is ezért mentünk. Remélem hamarosan újra rendeznek csivi találkozót, a létszámból és a beszélgetésekből itélve igény az lenne rá.

 

 A csivava találkozón készült képeket itt tekintheted meg: