Ebben a forróságban a kutyák is kissé punnyadtak, még Bambi is, pedig ő imádja a meleget. Szerettük volna kicsit felrázni őket, ezért összedugtuk a fejünket, hogy kigondoljuk, hol van a közelben jó hely. A nagy meleg miatt ismét egy vízparti kiruccanás mellett döntöttünk, és a Csepel szigeten található kis Duna partját vettük célba. 

A hely egyik előnye, hogy gyakorlatilag bárhol meg lehet állni kocsival a part teljes szakaszán. Mi most a Gubacsi híd környékén parkoltunk le, és onnan kezdtük meg a sétát Bambiékkal.

Az út közvetlenül a folyó mellett halad, ezért bármikor adva volt a lehetőség, hogy lehűtsük a kutyákat. Tömpivel nem volt gond ezen a téren, magától bement és egyszerűen lefeküdt a vízben. Bambit viszont nekünk kellett bemártani időnként, mert még a forróság ellenére se volt hajlandó betenni a lábát a vízbe. 

Ugyan horgászok szép számmal akadnak a környéken, ettől még sok olyan részt találtunk, ahol zavartalanul megúsztathattuk a kutyákat.

Elmentünk egészen a kompkikötőig, majd vissza, ami, mint kiderült, túl nagy táv volt ebben a tűző napsütésben. Hidegebb időben ennél nagyobb táv sem jelent gondot Bambiéknak, de ez most az árnyékos részek és a fürdési lehetőség ellenére megviselte őket, ezért a séta vége felé a kezünkben élvezhették a kocsiig az utat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.