Gondoltam feldobom ezt a szürke napot egy kis nyári beszámolóval, amivel egyébként is adós maradtam...

Horvátországban idén se kellett csalódnom a kutyákhoz való hozzáállásukat illetően. Nagy a választék a kutyákat is fogadó szálláshelyek között, a strandok közül is válogathattunk, és lényegében mindenhova magunkkal tudtuk vinni Bambiékat.

A szálláshelyünk és maga a város nem nyújtott sokat, egy Zadar melletti faluban, Dikloban béreltünk egy kis egyszerű apartmant. Strandolni általában a Diklo és a szomszédos város közti területre mentünk, ahova a helyiek járhatnak főként, így mindig akadt jó hely közvetlenül a víz mellett.

A helyi "lakosok" nagyon érdekesnek találták Bambiékat, de Bambiék nem kértek a "vendégszeretetükből". :)

Bambi mostanra összebarátkozott a tengerrel, nyugodtan lefeküdt a hullámzó víz mellé is, és a szélére simán belement. Testhezálló szórakozást is talált magának, a tengerparton előforduló apró élőlényekkel játszott, köztük pár nagyobbacska rákkal is. Ezek nagyon tetszettek neki, de csak kicsit engedtük zaklatni őket.

Útban a strand felé

A kedvenc tengerparti részünkön 

Juj de izgi! Mit fogtál?

Na jó, ezt az egyet levadászta... 

Ha nyüzsire vágytunk, elmentünk Zadarba. Ide késő délután, este fele érdemes eljönni a hőség miatt, napközben csak a tengerparton lehet elviselni ezt a száraz meleget. A város tele van élettel, érdekes történelmi épületekkel, és persze rengeteg étterem, fagyizó, és vásáros bódé várja a turistákat. Nagy örömömre egyik este a főtéren egy komolyzenei koncertet is tartottak. Bambi és Tömpi eközben az ölünkben aludtak.

Zadar főtere

Estefele a környék valamely hangulatos településén sétáltunk.

Zadartól délebbre igazi ínyencségek vártak, a Krka Nemzeti Park, és Sibenik középkori városrésze. A Plitvicei Nemzeti Park nekem ugyan jobban tetszett, de ennek a helynek van egy kihagyhatatlan különlegessége: egy nagy vízesés alatti strand. Természetesen ide is velünk jöhettek Bambiék, sőt a strandon velünk együtt fürödhettek. Még két plusz pont: magyar nyelvű információs füzet is van, és Plitvicéhez hasonlóan itt  se kell belépőt fizetni a kutyák után. Két részen tiltják csupán a kutyákat, az egyik a hajókirándulás alkalmával meglátogatott egyik sziget, a másik pedig – érthetetlen okból – a buszjárat. A buszon a tiltás valószínűleg csak a nagykutyákra vonatkozik, mert mi gond nélkül felszállhattunk Bambiékkal.

A legérdekesebb számomra Sibenik középköri városrésze volt, ahol órákig el tudtam volna sétálni, persze ha nem lett volna akkora hőség. Akit érdekel a történelem, ide mindenképp érdemes ellátogatnia, hogy lássa, milyen volt egy igazi középkori város – leszámítva persze, hogy itt rend és tisztaság van, de a koszt és a koldusok tömegét egy kis fantáziával oda lehet képzelni.

Sibeniket egyébként szálláshelynek nem ajánlanám, nincs egy normális, természetes strandja, de csivavával még itt is találkoztunk. :)

A nagy meleg miatt Bambiékat hol a tengerben, hol egy-egy kút vízében mártottuk meg, és persze itattuk őket folyamatosan, nehogy hőgutát, vagy napszúrást kapjanak. 

A nyaralás végén még egy kellemes meglepetés ért minket, bár az árlista szerint a kutyák után kellett volna fizetnünk szállásdíjat, látva milyen kicsi kutyákkal érkeztünk, tőlünk végül nem kértek utánuk semmit.

Csak érdekességképpen :) két elhagyott kitinpáncél. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.