Vasárnap este kaptunk egy telefonhívást az Állatvédőrségtől, hogy a helyi hatósággal együtt több rossz állapotban lévő kutyát foglaltak le, köztük egy csivavát is. A csivaváért még az éjjel elmentünk, és otthon, egyelőre a többiektől elkülönítve gondozásba vettük. Szinte semmit nem tudtunk róla, de valamilyen néven szólítani kellett, ezért Yodának kereszteltük el. Fekhelyként Cicó  párnával kibélelt hordozóját kapta meg, mivel az az eddigi tapasztalatunk, hogy az első napokban megnyugtató a befogadott kutyusoknak, ha van egy saját házikójuk. Yodával sem volt másképp, eleinte ki se dugta a fejét a hordozóból, csak ha ennie, innia vagy vécéznie kellett.

Kinti tapasztalataink még nincsenek Yodával, mert az oltásai feltételezhetően hiányoznak, így egyelőre nem mehet ki az utcára. Első ránézésre súlyos betegség jelei nem mutatkoztak rajta, kivéve a szemét, ami a változatosság kedvéért neki is fekélyes. Másnap viccesen meg is kérdezték tőlünk a rendelőben, hogy csak szembeteg csivavák mentésével foglalkozunk-e. :) 

A megszeppent kutyát a Rákosligeti Állatorvosi Rendelőintézetbe vittük, ahol alaposan kivizsgálta az orvos, különösen a szemeit, mivel elsőre látszott, hogy ezekkel lesz a legnagyobb probléma.

Szemvizsgálat

Könnytermelés vizsgálat

Yodának elege lett a vizsgálatokból...

A fekélyes és száraz szemeken, illetve az alultápláltságon felül szerencsére más komolyabb betegséget nem találtak, de így is lényeges költségekre, és hosszú gyógyulási folyamatra kell számítanunk nála. A vizsgálatról orvosi szakvélemény készült, ami a rendőrségi ügyhöz kell. Athos kezdeti kezeléseihez hasonlóan, Yodának is 4-5-ször kell kétféle szemcseppet kapnia, illetve naponta háromszor Voltaren szemcseppet is. Ezen felül féreghajtást kapott, és minden alkalommal megvizsgáltam a székletét is. A legyengült szervezete miatt, védőoltás beadása egyelőre nem javasolt. 

A szemcseppek beadása elég komoly feladat, kisebb harcot kell vívni Yodával, és emiatt sok szemcseppet pazaroltunk el. Végül kitaláltunk egy módszert, amivel egyedül is be lehet neki adni: egy kisebb törölközőbe becsavartuk, mint egy múmiát, a fejét hagytuk csak szabadon, így nem tudott rugdosni, meg karmolni, egyedül a fejét kellett lefogni. Persze így sem volt könnyű, de lényegesen egyszerűbb, mint a négy lábával is megküzdeni. Pár nap elteltével már a többiekkel is össze mertük engedni. Eleinte barátságtalan volt mindenkivel, egyedül Cicó felé mutatott némi érdeklődést, de Bambi elég gyorsan a bizalmába férkőzött, és hamarosan együtt aludtak, meg hancúroztak az ágyon.

Yoda felém való bizalma is napról napra nőtt, aminek azért is örültem különösen, mert így a szemcseppek beadása is egyre könnyebbé vált. A lakásban is egyre  otthonosabban mozog, este az ágyban alszik Bambi és én mellettem, a hordozó táskára már nincs szüksége.

Közben a hatóságilag kirendelt orvos is látta Yodát, és mivel kötelező, ezért kapott chip-et. Yodát a jövő héten még Dr. Kisgergely Judit szemspecialista is megvizsgálja. Addig is Veronikával felváltva gondozzuk a csivit, adagoljuk neki a szemcseppeket, próbáljuk felhizlalni, és persze szocializálni, ami a többi kutyának hála elég gyorsan megy. 

Ahogy korábban írtam, karácsonykor döntés született, hogy Athos a családunkban marad. Az egész családom beleszeretett, és már ő is nagyon kötődik hozzánk. Főként ezért, meg a szembetegségéből adódó komoly felelősség miatt sem lettünk volna képesek senkinek odaadni őt. 

Athoska és Bambi

Cicó vigyáz Athosra

Athos az ünnepek alatt

Athoska begyulladt szemmel

Gyógyulófélben

Itt már nagyon jól vagyunk, de még álló  fülekkel

Itt egy videó a kis ördögfiókáról, ahol látszanak a hátra pöndörödött fülecskéi is. Imádnivaló!

Hogy Athos mellett se érezzék Bambiék elhanyagolva magukat, hétvégén kivittük őket a Pilisbe kirándulni. A túrához természetesen Athos még túl fiatal, és védtelen, ezért őt a szüleinkre bíztuk, viszont a barátom anyukája és kutyája, Bogár boldogan csatlakoztak hozzánk.

Mivel havas, sáros helyre mentünk, ezért a legrosszabb ruháikat adtuk rájuk, azokat nyugodtan összekoszolhatják. Utólag kiderült, jó is tettük, mert az út egy része lócitromokkal volt tele, amibe Bogár  boldogan bele is hempergett. Utána nagyon büszke volt magára, mi meg szagolhattuk őt az egész úton. A buliból Tömpi se akart kimaradni, és amikor egy pillanatra nem figyeltünk oda, csemegézett egy kicsit a nem mindennapi “falatokból“.  Bambi kivételesen jó kislány volt, de csak azért, mert a hideg és nedvesség miatt minél hamarabb le akarta tudni az utat, amitől még az ilyen különleges csemege sem téríthette el.

Egy kis pihi, míg a többiek felderítik a terepet.

Bambi büszkén pózol a nehéz terep közepén.

A csúcson. Háttérben az egri vár másolata.

Bár a kabát alá meleg pulcsit is adtam Bambira, a lábacskáit nem védte semmi, így azok a nedves talajon hamar átfagytak. Az út egy részét ezért egy bélelt táskában vészelte át.

Otthon édes otthon.

Boldog Új Évet Kívánunk! :)

Örömmel jelentem, hogy cseppnyi védencünk egyre jobban érzi magát, a karácsonyt pedig meghitt családi körben töltötte.

Egy csoportkép erejéig Athost is letettük a többiek mellé, jó kép persze nem született, mert Athos folyamatosan mozgásban volt. :)

Mint anya és fia:)

Bár Athos egyik szemét vissza kellett varrni, az állapota sokat javult. A farkasétvágya változatlan, az ereje egyre nő, néha alig tudjuk lefogni, úgy ficánkol, és nagyon játékos lett mostanában. Még Bambit is megtámadta, aki meglepve nézett körbe, mikor megcsípte a tűhegyes fogacskáival. A korábbi aktivitásához képest, ami pusztán a legalapvetőbb szükségletek kielégítésére szolgált, ez már nagy változás. 

Etetés

Athos támad

Mivel mindketten dolgozunk a párommal, ezért a szüleim gondjára bíztuk kis időre, ahol még jobban el lett kényeztetve. Apukám még egy szuper kutyavécét is készített neki.

Levarrt szem ide vagy oda, a karácsonyi ünnepségből Athos se maradhatott ki. Első nap mi látogattuk meg a szüleinket és Athost. A vacsora alatt egész kulturáltan viselkedett, nem próbált meg kiugrani apu kezéből, hogy belevesse magát az előtte lévő tányérba. Bár az asztalnál (magához képest) Bambi is jól viselkedett, az ajándékosztáskor elfogyott a türelme, végig kíváncsiskodott, hogy mi finomat kap. Persze hiába, mert Bambit és Tömpit otthon várta a Jézuska.

És Én?! És Én?!

Otthon aztán megkapták ők is az ajándékukat, igaz, nem jutifalatot, amire Bambi számított, de étkezéssel kapcsolatos.

Szenteste

Az ajándék tányéralátétek

Másnap este a szüleim Athossal, és a nővéremék Pigivel látogattak el hozzánk. Jó volt látni, hogy mennyi kis állatka futkározik a lakásban. :)

A résztvevők

Athoska

Bubi

Cicó

Pigusz

Tömpörke

A bulit Athos is élvezte, kifáradásig harapdálta a barátom kezét, néha letettük sétálni kicsit, ha meg elfáradt, boldogan szunyókált valakinek az ölében.

Természetesen Athos sem maradt ajándék nélkül, sőt, a legszebb karácsonyi ajándékot kapta: egy családot, mert annyira a szívünkhöz nőtt, hogy szinte biztos, hogy megtartjuk.

A bejegyzést pár pillanatképpel zárom

Bubi gyönyörű szemei kaja közben

Fagyöngy ugyan nem volt felettük, Pigi azért lenyomott pár puszit Bambinak

Athoska egy pillanatig nem maradt nyugton a földön, itt is épp kisétál a képből

Bambi a kedvenc zsákmányával

Pigi Mikulás

Mellékes infó: karácsonyfa talpnak a kocsink egyik kerekét használtuk. Erre tekertem rá egy keményebb, barna színű, arany csillámos anyagot, és a piros szalagot. A dekorációs téglafal pedig kartonra ragasztott tapétából készült. :)

 Békés, Boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!

Eléggé kapkodva telik az év vége nálunk, még Bambi ötödik szülinapját sem tudtuk rendesen megünnepelni. A torta idén elmaradt, de ajándékot azért kapott, egy pihe-puha, meleg rózsaszín bújózsákot. 

Aranyvasárnap ellátogatott hozzánk Bizsu és gazdija. :) Eredetileg mi szerettünk volna megint kimenni hozzájuk a menhelyre, hogy Bizsunak és a jelenleg még gazdátlan társainak ajándékokat vigyünk, de Athos gondozása és a karácsonyi készülődés minden időmet leköti. Bizsunak viszont sürgőssé vált egy meleg kutyaruhácska, ezért mivel épp feljöttek Budapestre, hozzánk is beugrottak.

Bizsu és Cicó 

Bambi ruhái közül mindössze egy esőkabátot találtunk, ami Bizsura jó volt méretben, ez alá viszont kellett volna egy pamut kutyaruha, mert a nedvességtől ugyan védi a bundáját, de a hidegtől nem.

Mivel Borisznak több kinőtt ruhája maradt nálunk, amit pont rászoruló kutyusok miatt tartottunk meg, ezért azok közül válogattunk, és végül találtunk egy Bizsunak tökéletes kutyakabátot.

Meleg, vízálló, és még csinos  is benne.

Jövőre igyekszem minél előbb kilátogatni hozzájuk, hogy Bizsu társainak is vigyünk meleg ruhát, és pokrócokat. Addig is szeretnék megkérni minden állatbarátot, akiknek módjában áll, hogy segítsenek a menhelyen elő kutyusokon. Bármilyen meleg textilnek (pokróc, törölköző, lepedő, elhasznált ruha..) nagyon örülnének, és persze az élelemre és orvosságra is nagy szükség van. Weboldal: http://www.bottyanequus.com/

A legutóbbi kontroll látogatásunkkor Bambit is vittük Athossal, ideje volt már egy ultrahangos kivizsgálásnak. Ezt általában minden évben megcsináltatom megelőzésképpen. Nem tart sokáig, én pedig megnyugszom, hogy minden rendben. Első sorban a szívét és az ivarszerveit nézetem meg, de pici mérete miatt általában végignézik a többi szerveit is.

Sztetoszkópos szívvizsgálat

Alapos kivizsgálás

Bambi szivecskéje

A rendelőben, mint mindig, nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak, és szerencsére mindent rendben találtak.

Helyszín: Rákosligeti Állatorvosi Rendelőintézet

Nem sokat pihentünk az utóbbi napokban. Ahogy Borisz elment, másnap reggel jött hozzánk Athos. Nagyon szomorú látványt nyújtott a levarrt szemecskéivel, de szerencsére nagyon kis stramm csivava, és gyorsan gyógyul. Az állapota sokkal jobb, mostanra a “propellerével” is megtanult közlekedni. :)

Athos étvágyával továbbra sincs gond, ha megérzi a kaja szagát, nem számít semmi akadály, törtet az étel felé. Még Bambi se tud érvényesülni mellette, pedig neki is mindene a pocija. Bár ez inkább csak előzékenység Bambi részéről, látszik, hogy óvatos Athossal, és mindig félreáll, hogy helyet adjon neki.

Athos jelenleg négyféle szemcseppet kap, ebből kettőt három óránként kell becsepegtetni neki. Egy nap kb. ötször kap enni, prémium tápot természetesen. Bambiéknak is csak Orijen-t adok, a kis Athost is ezzel etetjük, csak a kölyök változatával. A tápszemeket egyelőre vízbe áztatva kapja, amihez naponta kétszer hozzáadunk  bélflóra helyreállító pasztát, illetve immunerősítőt. A hatás szemmel látható, Athos egyre virgoncabb és persze követelőzőbb. Kezd elkényeztetett kiskutyaként viselkedni, ezért hamarosan megkezdjük a nevelését is, most azonban még hagyjuk gyógyulgatni. 

Athos és a "fürdőkádja" 

Borisszal ellentétben Athosnak hosszabb időre van szüksége, hogy új gazdihoz kerüljön. Addig még sokszor kell meglátogatni az orvosi rendelőket. Legutóbb Dr. Kisgergely Juditot kellett felkeresnünk, mert Athos egyik szemecskéjéről kezdett leválni a varrat. Szerencsére nincs nagy baj, egy hét múlva ismét megyünk kontrollra és varratkiszedésre.

Athos mellett Bambi  is óriásnak tűnik :D

A 24 órás felügyelet eléggé fárasztó, de nagyon hálás feladat, ezért szívesen csináljuk. Nagy segítség a barátom is, ha ö nem lenne, nem tudnám bevállalni a kiskutyát, mivel a munkahelyemre nem vihetem. Ha valamilyen okból nem tudunk rá vigyázni, vagy Veronika, vagy a szüleim segítenek a gondozásában.  Athos egyébként nagyon a szívünkhöz nőtt, ennek nemcsak a kiszolgáltatott állapota az oka, hanem a nagyfokú hasonlóság Bambival, mely nemcsak a külsőben nyilvánul meg, hanem a személyiségükben is. Mivel Bambit fél évesen kaptuk, ezért nekünk kimaradt a babázás, és most kicsit olyan érzés nekem, mintha a kölyök Bambit gondoznám.

Bambi és Tömpi ismét a Bors Kedvencekben :) 

Még Athos-t el sem hoztuk, mikor jött egy telefonhívás, melyben arra kértek minket, hogy ideiglenesen vegyünk magunkhoz egy fiatal csivava fiút, és keressünk neki új gazdát, mert a kutyus folyamatosan jelölt a lakásban. Ő volt Borisz, aki épp Mikulás napján került hozzánk.

Miután elhoztuk addigi gazdáitól, első utunk Dr. Nyomárkai Istvánhoz vezetett, aki Athos-szal együtt őt is átvizsgálta. Kiderült, hogy sajnos neki is van genetikai problémája, az orvos harmad fokú patella ficamot állapított meg nála. Ezután még elkísértük Veronikát és a Athost a szemspecialistához, majd indultunk haza Borisszal. Bambiékkal való első találkozásuk egyik korábbi bejegyzésemben olvasható:
 http://csivava.blog.hu/2011/12/06/mikulas_ajandek_2

A kis Borisz elég hamar megszokott engem és ragaszkodni kezdett hozzám, hamarosan Bambiék házikóját is birtokba vette. Az első napokban a jelölési probléma alig jelentkezett nálunk, később viszont, ahogy nőtt az önbizalma, és kezdte otthonosabban érezni magát, a lakás egyre több részén hagyott kisebb-nagyobb jelöléseket, a gyakori séták ellenére is. A probléma természetesen orvosolható, de ehhez idő kell, és az új gazdira vár ennek a feladatnak a befejezése.

Mi a fő hangsúlyt Borisz szocializálására fektettük, mert azt vettem észre, hogy idegen neki más kutyák társasága, illetve több rossz szokással is rendelkezik. Ahogy korábban írtam, Bambi rengeteget segített azzal, hogy barátságosan fogadta Boriszt.

Lassacskán Tömpivel is összehaverkodtak, és végül mindhárman együtt hancúroztak az ágyunkon. 

Komoly probléma egyébként nincs Borisz viselkedésével. Hamar megtanulta a rendet, a válogatásról leszokott, pórázon már a kezdetektől fogva szépen sétált, és bátran el lehetett  engedni őt is a parkban. Ha veszélyben érezte megát, nem elrohant, hanem rögtön hozzám futott. De a legfontosabb, hogy Bambiék viselkedését látva, megtanulja a megfelelő magatartási formákat.

A szocializációhoz a barátom anyukájának a kutyáját is bevetettük, Bogárt, akivel a Népligetben tettünk egy hosszabb sétát. 

Borisz nem maradhatott sokáig nálunk. Szinte az első napokban sikerült megfelelő gazdi jelöltet találni számára, aki szerető és magabiztos gazdája tud lenni a kis  rosszcsontnak. Borisz kedden jött, és szombat este már új gazdijával kezdte meg új életét. A gyors örökbefogadás egyik oka, hogy túlságosan kezdte megszeretni az itteni életet, minket, és főként Bambiékat. Minél tovább maradt volna nálunk, annál nagyobb törést okozott volna neki az újabb változás. Bár fájt a szívem az elváláskor, de örültem is nagyon, mert tudtam, olyan helyre került, ami tökéletes lesz számára. Mivel a játékok közül Bambi Grrrona Beer kutyajátéka tetszett neki, megkapta búcsú ajándéknak. Nagyon sok örömöt és egészséges, hosszú életet  kívánok Borisznak és új gazdijának. Puszi nektek 

Látva Bambiék életét, a blog olvasói közül egyre többen fordultak felém azzal a kéréssel, hogy fogadjam örökbe csivavájukat, akiktől különböző okokból kénytelenek megválni. Három állatka mellett jelenleg hosszú távra nem tudok több kutyust bevállalni, de a felkérések hatására megszületett a fejemben a csivava fajtamentés gondolata. Ideiglenesen, nem túl hosszú ideig tudom vállalni a gondozásukat, és úgy gondoltam, Bambiék is örülnének időnként egy-egy vendégkutyusnak. Ez mind a gazdi kereső, mind az én kutyáimnak remek szocializációs lehetőség is egyben. Az ötletet Arthur gazdijával, Veronikával is megosztottam, aki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a fajtamentésbe.

Hamarosan jöttek is az újabb megkeresések, és végül hétfőn hozzánk került első védencünk, egy aprócska, pár hetes csivava fiúcska, aki az Athos nevet kapta.

A kiskutya igen alulfejlett, mindkét szeme beteg, az egyiken komolyabb fekély is keletkezett, pocija felpuffadt, széklete pedig folyékony volt a férgesség miatt.  Rossz állapota ellenére mégis jó étvágyú, és eleven kiskutyát ismerhettünk meg benne.

A falánk Athos

A kicsinek további vizsgálatokra és kezelésekre volt szüksége, ezért a másnapi programunk eléggé sűrűvé vált. Elsőként felkaptuk Athost, és elmentünk a másik csivaváért, Boriszért. Velük egyenesen Dr. Nyomárkai István rendelőjébe vittük őket, aki csivava gazdiként és tenyésztőként a fajta kiváló ismerője. Megvizsgálta mindként kutyust, Athossal kapcsolatban megerősítette a korábbi diagnózist, és további jó tanácsokkal segítette a munkánkat. A rendelőben pár fontos készítményt is beszereztünk: immunerősítőt, Calo-Pet pasztát, illetve élősködők és férgek elleni szereket. Este felkerestük Dr. Kisgergely Judit szemspecialistát, aki a vizsgálat után a műtét mielőbbi elvégzését javasolta.

A műtét napját szerdára tűzték ki eredetileg, de Athost rossz állapota miatt infúzióra kötötték, és egy nappal elhalasztották az operációt. A túlélés esélye így is 50%-os volt, mi azonban látva Athos életerejét, bíztunk a sikeres műtétben. Jóslatunk szerencsére bevált, és Athos jelenleg Veronikánál lábadozik. A szemecskéi még le vannak varrva, folyamatosan kell kapnia a szemcseppeket, és 24 órás felügyeletet igényel. Mindezek ellenére az állapota szépen javul, és az étvágya a régi, így remélhetőleg hamarosan túljut a nehezén, és hosszú, boldog élet várhat rá egy szerető gazdi mellett. 

Bambiék különleges Mikulás ajándékot kaptak idén, egy másfél éves csivava fiú érkezett hozzánk vendégségbe. A megszeppent Boriszt Bambi kitörő örömmel köszöntötte, mintha a világ legjobb játékát hoztam volna neki. A többiek már nem tűntek annyira lelkesnek, Tömpi eleinte bizonytalanul szagolgatta, aztán levegőnek nézve közlekedett a lakásban, Cicó pedig tüntetőleg sokáig elő se jött, és utána is csak messziről méregette az idegent. Bambin nagyon kellemes meglepetést okozott nekem, annyira barátságosan viszonyult az új jövevényhez. Hagyta, hogy szagolgassa, és látva bizonytalanságát, kedveskedett és incselkedett vele. Az, hogy Borisz ilyen hamar feloldódott, és elkezdte jól érezni magát nálunk, Bambi hozzáállásának is köszönhető.

Nagyon örülök, hogy az én kis pitbullomból végül ilyen együtt érző kutyus lett, remek terápiás kutya válik majd belőle elesett, lelki sérült kiskutyákhoz. Borisz várhatóan pár napig, esetleg 1-2 hétig marad nálunk, de azt, hogy miként és miért került hozzánk, egy későbbi bejegyzésben mesélem el.

Addig is itt egy videó, ahol Bambi incselkedik Borisszal:

Bambiék egy hétig a nagyszülőknél vendégeskedtek, mert sajnos nem tudtuk magunkkal vinni őket Egyiptomba, nem igazán kutyabarát ország. Kárpótlásul viszont hoztunk nekik ajándékot, ami teli találat volt, mert láthatóan imádják. Főleg Bambi játszik vele sokat, persze szigorú felügyelet alatt, különben hamar szétszedné, mint a többi játékát. :)

Ismét a Bors Kedvencek Magazinnal készítettünk néhány termékfotót az újság decemberi számába. A kutyamodellek ezúttal nagyobb számban, és méretkülönbségben képviseltették magukat, a legkisebb csivavától a legnagyobb ír farkaskutyáig. A méret elsőre talán ijesztő lehet, de Hafina nagyon barátságos és jámbor kutyus. Ő egyébként a bolt eddigi legnagyobb vendége. Bambi úgy mászkált a lábai alatt és között, mintha egy csarnokban lenne. :)  Az ismerkedés és a ruhák kiválasztása után megkezdődhetett a fotózás.

 

Ruhát persze Hafina méretében is találtunk, amiben először egyedül, később Bambival együtt is lefotózták.  Bambi eleinte kissé kényelmetlenül érezte magát mellette, és a hideg szél is zavarta, de csak kis ideig kellett az esőkabátban pózolnia, aztán jöhettek a melegebb ruhák.

A decemberi számból a mikulásruha sem maradhatott le, és mivel embermodellből nem voltunk annyira eleresztve, ezért nekem kellett statisztálnom a képek készítésénél.  A mikulássapit természetesen én sem úszhattam meg. :)

 

Minden kutya nagyon ügyes volt, egyedül a szuperhős ruhák fotózásánál akadt problémánk. A képek elkészítéséhez választott helyszín nem igazán nyerte el Bambiék tetszését, valamelyik kutya mindig elmozdult, ezért nem sikerült olyan képet készíteni, amilyet szerettünk volna.

A két kis szuperhős
 

Búcsú

Elérkeztem az utolsó utólagos frissítéshez. A most feltöltött bejegyzések között az egyikben megemlékszem előző kutyánkról, Husiról, akit annak idején ugyan azzal az imádattal vettem körül, mint most Bambit. 

Megemlékezés

Boldogkőváralja és Lillafüred

Csivava, Pitbull szoftverrel

A most feltöltött két bejegyzés már az októberi eseményekről szól:

Tömpi feléledt :)

Hétvége a Fertő tónál

 Lassan kezdem behozni a lemaradásomat. Már csak pár bejegyzés, és végre naprakészen tudok beszámolni az eseményekről. A mai két bejegyzés, szintén még nyárról:

Bambi, Tömpi és pigi a Bors Kedvencek Magazinban 

CelEB bemutató a Cerberos Kutyaiskolában

 Megint megkésve, de itt az újabb két bejegyzés:

Társak 3 - Tömpi

Szülinapi bulit a Cerberos Kutyaiskolában

A Cerberos kutyaiskola honlapján is beszámoltunk röviden a csivava tanfolyam tapasztalatairól:

Csivava, Pitbull szoftverrel

Megint jó időre szünetelt a blog, persze nem azért, mert nem történt semmi érdekes, sajnos nem tudtam vele foglalkozni. Most így utólag igyekszem a legfontosabb eseményeket összeszedni, és kétnaponta jelentkezni Bambi nyári és a kora őszi kalandjaival, és persze folytatom Bambi tárainak bemutatását is. 

A hosszú hétvége utolsó napján ellátogattunk Boldogkőváraljára és Lillafüredre a kutyákkal. Ahogy a nevéből következtetni lehet, Boldogkőváralja nevezettessége a település felett található vár, ahova kutyával is el lehet látogatni. A várhoz gyalog lehet feljutni, ami remek testedzésül szolgál mind a kutyáknak, mind a gazdijuknak. 

Boldogkőváralja után Lillafüred irányába vettük az utunkat. Bár többször jártam már itt, mégsem tudom megunni ezt a szép és hangulatos környéket, rendezett, zöld parkokkal, tóval, és persze a vízeséssel. 

Bambiékkal itt is bárhol tudtunk sétálni, bár egyébként sem szóltak meg eddig még sehol. A környék tavasszal és nyáron a legszebb, de télen is érdemes ide eljönni, mert azt mondják, a megfagyott vízesés mesébe illő látványt nyújt. 

Tömpinek a séta közben szundikálni támadt kedve. Olyan cuki volt ott a földön, mint egy kis, fekete pamacs, muszáj volt lefotóznom. 

A környék egyik látványossága József Attila szobra, akinek e táj szépsége adott ihletet az “Óda” című költeményének a megírására. 

Bambi bemutatja, hogy kell szépen láb mellé igazodni

Mivel tudtam, hogy szép helyre jövünk, kaptam az alkalmon, és itt is készítettem pár termékfotót a kutyákkal. Munka után még folytattuk  a sétát, aztán egy gyors vacsi, és irány haza.

 Halottak napja alkalmából szeretnék itt is megemlékezni családunk első kedvencéről, életem egyik legszebb ajándékáról, Husiról.

Mielőtt Bambi hozzánk került volna, nem gondoltam, hogy valaha fogok úgy kutyát szeretni, mint Husit. Ő volt az első kutyánk. Egy kóbor kutya utolsó kölykeként látta meg a napvilágot, hozzánk kb. öt hetesen érkezett. A legcukibb kölyök volt, akit valaha láttam, fekete volt mindenhol, egyedül a két szeme körül volt egy-egy fehér karika. Később persze kinőtte, és a korai számával a szőre is egyre több helyen lett világosabb, majd őszes.

Már kiskorában allergiát állapítottak meg nála többek között atkára, bolhára, emberi hámszövetre, és azt jósolták, hogy kb. 8 éves koráig fog élni a betegségre szedett gyógyszerek miatt. Szerencsére ez nem így történt, két hónap híján, 15 évig boldogított minket. Közben persze sokat kellett orvoshoz járni a különböző mellékhatások miatt, de bivalyerős szervezete volt, nagyon nagy élni akarással, életszeretettel, és szinte végig megőrizte játékosságát is. Ehhez persze hozzájárult az a nagyfokú szeretet, és gondoskodás, amit igyekeztünk megadni neki.

A környéken ő volt az egyik legerősebb, és legtekintélyesebb kutya, otthon viszont bárhogy lehetett dögönyözni, és az ágyunkban aludt. Vele persze nem volt olyan könnyű, mint Bambival, néha meg kellett küzdeni a nagyobb fekvőfelületért. A módszere az volt, hogy a fal mellé feküdt, és egy határozott mozdulattal mind a négy lábát kinyújtotta, arrébb lökve engem. Végül a lábamnál kapott helyet. :) Nagyon okos kutya volt, az ajtó kinyitását pl. egyszer kellett megmutatnom neki, és máris rohant kinyitni a bejárati ajtót. Onnantól kezdve gyakran ő nyitotta az ajtókat magának.

Sajnos az utolsó évben jócskán romlott az állapota, különösen az utolsó egy-két hónapban, és mikor már a tüdeje is kezdte feladni a szolgálatot, végül az elaltatása mellett döntöttünk. Tudtuk, hogy így is csak pár napja van hátra, nem akartuk, hogy tovább szenvedjen. Az utolsó útjára apukámmal kísértük el, és végig simogattuk, míg végleg elszenderült. Abban az évben ment el, mikor Bambi született. Azóta egy neki készített urnában vannak a hamvai, a szüleim lakásában. Sokszor gondolok arra, hogy milyen jól kijönnének egymással Bambival, ha még most is köztünk lenne. Biztos vagyok benne, hogy imádnák egymást. Husi szerette a kistestű kutyákat, Bambinak meg nagyon tetszene, ha egy olyan macsó férfi védelmezné, mint amilyen Husi volt. Nyugodj békében kicsi Husi. 1991-2006

 Hétvégére megint egy jó programot találtunk ki magunknak, elmentük a Fertő tóhoz egy kis aktív kikapcsolódásra. Szálláshelynek egy kellemes környezetű osztrák város, Rust egyik igényes panzióját választottunk, ahová természetesen a kutyák is velünk tartottak.

Bambiék rögtön otthonosan érezték magukat ideiglenes szálláshelyükön, főleg hogy a fekhelyeiket és játékaikat is vittük. Így már bátran mertük őket magukra hagyni pár órácskára, míg bicikliztünk egyet a tó mellett. A többi programból persze ők sem maradhattak ki, és napközben, illetve este hosszú sétákra mentünk velük felfedezni a környéket, melyet hangulatos utcák és gondozott parkok öveztek. 

Feladvány: keresd meg Bambiékat a képen! :)

Bár az Európai Unió területén háziállattal csak Állatútlevéllel lehet utazni, senki nem kérte tőlünk azokat. Ennek nagyon örültem, mert Bambinak sikerült otthon hagynom az útlevelét. Ausztria egyébként látványosan kutyabarátabb ország hozzánk képest, persze ez a magasabb fokon járó kutyatartási kultúrának is köszönhető. A kedvenceikre sokkal jobban odafigyelnek a gazdik, és a kutyapiszkot is kivétel nélkül, mindenki összeszedi. Vannak ugyan olyan területek (főleg strandok), ahová nem lehet bevinni kutyát, de bőven akadnak szabad strandok, és zöld rétek a sétákhoz. Egyik ilyen strandon egy másik csivavával is összefutottunk.

Tekintve, hogy szomszédos városról van szó, rengeteg magyar dolgozik a környéken. A boltokban, éttermekben és a hajóállomásokon is magyar alkalmazottakkal találkoztunk, így aki nem tud németül, vagy angolul, az is teljesen jól el tud boldogulni ezeken a helyeken, de spórolás szempontjából az alig pár kilométere lévő Fertőrákosra is át lehet ruccanni megebédelni. Bár sokaknak kissé távol eshet a Fertő tó környéke, mindenképp érdemes egyszer eljönni ide a kutyákkal, akár télen, akár nyáron nagyon hangulatos, és persze remek kikapcsolódás négylábú kedvenceinknek is. Nekünk az időjárás is kedvezett, gyönyörű, napsütéses hétvégét sikerült kifognunk.